Irodalmi Szemle, 1991
1991/6 - Kulcsár Ferenc: Ima a világhoz (Teilhard de Chardin: Az emberi Jelenség)
Ima a világhoz És ettől fogva a Jövő végtelen, határok közé nem szorítható lehetőségeket vázol fel számára: ha az Élet Fáján az Emlősök főágat alkotnak, akkor a Főemlősök, az aggyal és kézzel rendelkezők ennek a főágnak a sudarát, az Emberszabásúak pedig magát a rügyet képviselik, amelynek szívében, íme, fel is villan egy fehéren izzó pont, hogy sok ezer év után a látóhatár fölé emelkedjen s felcsapjon a láng: a megszülető Gondolat! A Gondolat A Gondolat, az Ember megjelenésével a Földön a Világegyetem egy teljesen új dimenziót kapott. A gondolkodás a tudatnak önmagára visszaható képessége; nemcsak ismer - önmagát is ismeri, nemcsak tud, hanem azt is tudja, hogy tud, s ezáltal az Embert áthághatatlan szakadék választja el az élővilág többi „ösztönétől“: az Embernél a radiális energia (a psziché) átbillent, és úgyszólván a végtelenbe ugrott előre. S a Gondolat új térbe hatolva, még inkább önmagára központosul; ugyanakkor önmaga köré központosítja a Világ többi részét: egyre összefüggőbb és mind szervezettebb látókört épít ki - s csak úgy maradhat fenn, hogy mindinkább önmagává válik abban a mértékben, ahogy minden mást magáévá tesz. íme, az „Én“ születése: a sejt „valakivé“ lett; az Anyag szemcséje és az Élet szemcséje után létrejött végre a Gondolat szemcséje. Amint bennünk is évről évre fejlődik a gondolat szikrája, ugyanúgy észlelhetjük, hogy a történelem folyamán Valami változik légkörünkben. Miért nem vagyunk hát eléggé készek arra, hogy valami önmagunknál nagyobb valóság jelenlétét és bennünk való előrehaladását meglássuk? Az egymást követő szellemiségek szabad erőfeszítése által Valami kétségtelenül és visszafordíthatatlanul felgyülemlik és korok folyamán továbbadódik - legalábbis kollektív módon ami a tudatnövekedés elősegítésével végződik; a tudat pedig az Élet lényege és vére. Ezért a gondolkozás egyéni részjelensége fölött egy szintén gondolati természetű jelenség tételezhető, ami az egész Emberiségre kiterjed. Tudjuk, az Élet több, mint az életek összessége, s az Egység is több, mint az elemek összessége. így a világban a közös gondolkodás áramlata épül ki és terjed tova: az Emberiség eljövetele az Embereken át. Láttuk, hogy a Genezis Biogenezissé lett, ami pedig nem más, mint az Emberhez elvezető Pszichogenezis, majd a mindinkább kibontakozó szellem által létrejött a Noogenezis. Ezért e működésnek megfelelő hordozót, új hártyát kell feltételeznünk a földi lombozatok együttesében: a felizzó pont megnagyobbodik, a tűz egyre inkább teret nyer, végül hatalmas izzás borítja el az egész bolygót. Kialakul a gondolkodó réteg a Bioszférán kívül és afelett, a Nooszféra. Az Embert csak új nemként vagy új családként szerepeltetni az Élet Fáján végzetes távlati tévedést jelent, ami alaktalanná nyomorítja az egyetemes Jelenséget, hiszen általa a Föld végre megtalálja tulajdon lelkét: a Gondolat megjelenése a Földön csak az Élet megjelenésének eseményéhez mérhető. Ha egy Marslakó már ma képes volna elemezni égitestünk sugárzását, akkor legfeltűnőbb jellemzőjének nem tengereink kékjét vagy erdeink zöldjét találná, hanem azt, hogy a Gondolattól foszforeszkál. A modern tudománynak pedig újdonságot jelentene
