Irodalmi Szemle, 1991
1991/6 - Sas Andor: A szlovákiai zsidók üldözése 1939-1945 (részlet a szerző kiadatlan művéből)
A szlovákiai zsidók üldözése (1939-1945) s szállítsák az indító gyűjtőtáborokba az áldozatokat. Hogy ki került a deportá- landók jegyzékébe, az a Központi Gazdasági Hivataltól függött, mert ez adta ki a munkaengedélyeket, s ha valakitől megvonta az alkalmaztatást, akkor ez annyit jelentett, hogy az illető vogelfrei, s a belügyminisztérium besorolhatja a Dávid-transzportok valamelyikébe. A deportálás előkészítésében benne volt a keze a miniszterelnökségnek is, hiszen ennek egyik segédhivatala volt az UHU. Az első informatív gyűlést a deportálással kapcsolatban is a miniszterelnökségen tartották, s e gyűlésen részt vettek mindazoknak a minisztériumoknak a képviselői, amelyek a zsidók kitelepítésében érdekelve voltak, vagy megvalósításában részt vettek. 1942. március 5-én a belügyminisztérium nevében Dr. Konka aláírásával átirat megy a közlekedési minisztériumhoz, s ebben a XIV. ügyosztály az előkészületek megtételét kéri abból a célból, hogy a zsidó kódex 22 §-a értelmében munkára kirendelt zsidóknak a munkaközpontokba való elszállítása megtörténjék. E szerint a szállítandó személyeket munkakötelezettség alá tartozóknak kell tekinteni, ezért szállításuk a közlekedési minisztériumnak egy 1941-ből való rendelete alapján: mérsékelt díjszabás szerint történik. Az államvasutakat a deportálandókkal kapcsolatban persze csak az érdekelte, hogy kik fizetnek teljes menetdíjat, kik közülük a 4-10 évesek, vagyis félmenet- díjra jogosultak, és hány a négy éven aluli, vagyis menetdíj nélkül szállítandó gyerek. A belügyminisztérium hat vonatszerelvényt kér; mindegyikbe személy- kocsit a vonatkísérő vasutasok és az őrszolgálat személyzete számára, huszonöt teherkocsit, amelyekben a deportáltakat helyezik el, egy teherkocsit az élelem s három téherkocsit a poggyász számára. Egy-egy teherkocsiban negyven személyt helyeztek el. A belügyminisztérium előírta, hogy a teherkocsik egyik oldalát úgy kell lezárni, hogy se belülről, se kívülről ne lehessen azt felnyitni. A másik oldalt, ahol a deportálandók beszállnak, úgy kell előkészíteni, hogy ajtaja belülről csak tíz centiméterre legyen eltolható. Minden teherkocsihoz láncot és lakatot kell beszerezni, s a lakatot csak a kísérő őrszemélyzet valamelyik tagja nyithatja ki. A szállítás költségeire és a beszerzendő eszközökre a belügyminisztérium március 15-ig 150 000 korona előleget fizet a vasútnak. A vasútigazgatóság- nak az 1942. március 11-én keltezett válaszából kitűnik, hogy a megrendelt vonatok Čadcán keresztül hagyják el majd az országot, s Lamacsról, Szeredről, No- vákyból, Poprádból és Zsolnáról mindenkor úgy indulnak, hogy Čadcára hajnali 4 óra 28 perckor érjenek. A transzportokat a német hatóságoknak Zwardonban adják át reggel 6 óra 9 perckor. A vasút már tudja, hogy a szállítmányok végállomása részint Oswi§cim, részint Lublin, s vállalja a német területen történő továbbszállítás zökkenőmentes lebonyolítása végptt a német vasútigazgatóságokkal való megállapodást. A szállítások előkészítésének munkája Wisliczeny német tanácsadó közbenjárásával történt; őt is értesítik a menetrendről, s különböző részletkérdésekben az ő kívánságaihoz alkalmazkodnak. 1942. március 27-én a belügyminisztérium arról értesíti a vasútigazgatóságot, hogy Wisliczeny ober- strumbannführer utasítást kapott Berlinből, melynek értelmében április 4-e után nemcsak a munkaképes zsidókat, hanem azok családtagjait is besorolják a transzportokba. A Dávid-transzportokat a Katonai Szállítási Parancsnokság bonyolította le.
