Irodalmi Szemle, 1991

1991/6 - Sas Andor: A szlovákiai zsidók üldözése 1939-1945 (részlet a szerző kiadatlan művéből)

Sas Andor

A miniszterelnökség elrendelte, hogy a vasút hitelezze a szállítással kapcsolatos költségeket. A szlovák vasúti kocsik a berakó állomástól a végállomásig futottak, azonban Zwardonból, a Reichsbahn első állomásáról a szlovák vonatkísérők és az őrszemélyzet visszatért. Csupán egy szlovák vasutas kísért el minden vonatot a rendeltetési állomásig, s onnan visszahozta a szerelvényt Zsolnára. Magukon a Dávid-transzportokon kívül a vasút felszámította a zsidók beszállításának költségét lakóhelyükről az indító állomásra. Ez a költség az 1942-es deportálás egész tartama alatt 13 600 032 koronát tett ki, míg a Dávid-transzportoké csupán

2 620 608 koronát. A Szlovák Vasutak összbevétele a deportáló vonatok után 16 362 483 koronát tett ki. A Deutsche Reichsbahn és az Ostbahn költsége az általuk átvett transzportok továbbszállítása után 8 199 513 koronára rúgott. Az összes szállítási költség végösszege tehát 24 561 996 koronát tett ki. A vasút- -igazgatóság fent idézett összefoglaló jelentése az 1942-es deportálásról így végződik: „Priebeh akcie po s. Ž. bol hladký... Sťažnosti sa po celý čas nevyskytli.“ („A vasút részéről az akció simán zajlott... Panaszra egyetlenegyszer sem került sor.“) A bürokratikus önteltséggel hangsúlyozott sima és zavartalan megvalósítás vajon mit jelenthetett azok számára, akiket lakóhelyükről idegen ország bizonytalanságába vittek?

Pontos vasúti nyilvántartási adatok vannak arról, hogy 1942. március 25-től október 20-ig 57 szállítmányt vittek zsidókkal a szlovák határra s e szállítmányokban 57 752 személy volt. Az első nyolc szállítmánnyal 8 500 fiatalembert és leányt szállítottak ki. Április 11-én Nagyszombatról indult az első olyan szállítmány, amely családtagokat is vitt. Áprilisban a XIV. ügyosztály két tisztviselője Nyitra és Tapolcsán vidékéről fogatja össze a zsidó lakosokat. Minden transzportot ezer személyre készítettek elő, csak április 8-án ment a német vasúti és rendőrségi hatóságokkal egyetértésben 1 500 személy egy vonaton.

Május elején a XIV. ügyosztály megkezdi a deportálást az ország keleti részéből; expozitúrát állít fel Eperjesen. A kirendelt tisztviselők és a rendelkezésükre álló karhatalom bekeríti a községeket, s bennük a zsidókat összeterelik. A gárda két hírhedt parancsnokának önálló őrkülönítménye volt, s ezek a saját felelősségükre dolgoztak. Ekkor még nem létezett a belügyminisztérium által kiállított sárga legitimáció, így a helyi vezetőkkel beszélték meg, kiket visznek el a zsidók közül. [Itt kell megemlíteni, hogy a keleti deportálás megindulásáig az ÚŽ (Ústredňa Židov) a miniszterelnökségen és a XIV. ügyosztályban végeztetett intervenciókat. Májusban az egyik legtevékenyebb tisztviselője keletre utazik, hogy ott, a helyszínen válassza ki azokat, akik tévedésből, vagy visszaélések következtében a deportálásra kijelöltek vagy összetereltek közé kerüllek.)

A keleten végzett deportálás után sorra kerül Közép-Szlovákia, és végül Pozsony is. Júniusban a transzportok előre megállapított határidejét nem tudták betartani, mert nem volt elegendő emberanyag. Ekkor megegyeznek a németekkel, hogy hetenként indítanak egy szállítmányt. Deportálandó emberanyag hiánya miatt kezdik szűkíteni a védettek számát. A zsidó társtulajdonostól szabadulni akaró arizátorok nemegyszer felkeresték a XIV. osztályt, s rendelkezésére bocsátották az addig védett zsidó társtulajdonost, aki ezzel szabaddá vált a deportáltak közé való besorozásra.