Irodalmi Szemle, 1991

1991/6 - Sas Andor: A szlovákiai zsidók üldözése 1939-1945 (részlet a szerző kiadatlan művéből)

SAS ANDOR

A szlovákiai zsidók üldözése (1939-1945)

(részlet a szerző kiadatlan müvéből)

A deportálás, ez a szlovákiai zsidóság testéből való szörnyűséges vérvétel két menetben történt. 1942 márciusa és októbere között 57 000 zsidót visznek ki az országból, 1944 szeptembere és 1945 márciusa között pedig további 13 500-at. Azok közt, akiket a német Sonderkommandók a szlovákiai felkelés alatt ún. külön elbánásban részesítettek, s akiket egy 1944 decemberéből származó német akta mint ilyeneket tart nyilván, ugyancsak tekintélyes számban szerepeltek zsidók. Becslésszerűen mintegy 73 000-re lehet tehát tenni a fasiszta deportáció szlovákiai zsidó áldozatait. Az első deportálás igen nagy méretű, ám utána még maradnak Szlovákia területén zsidók. A második deportálás csak negyedannyi áldozatot követel, mint az első, de síri csend követi. Se a főváros, se a vidék nem lát többé elsuhanni zsidójellel megbélyegzett sápadt, félénk tekintetű embereket; úgy látszott, hogy a második deportálás pontot tett a szlovákiai zsidóság tragédiájára.

A deportálásról fennmaradt hivatalos akták szemérmeseknek nevezhetők, mert bennük a szó: deportálás, nem fordul.elő. Ehelyett kiköltöztetést emlegetnek, s ennek a szónak kettős értelme van, mert jelenthet áttelepítést az ország határain belül, de azokon kívül is. Az ország határain belül három ízben kerül sor a zsidók költöztetésére. 1941 őszén és 1942 elején a főváros lakosságának kétharmad részét költöztetik vidéki helyekre. 1942 júniusában, a még deportálásra váró személyek összeterelését biztosítandó, elrendelik a zsidók beköltöztetését a járási székhelyekre. Ekkor már tudni lehet, mi következik az átköltöztetés után. De például a Pozsonyból való kitelepítés alkalmával, pedig az is ugyanennek a célnak a szolgálatában állott, senki nem sejti, hogy minek az előjátéka ez a kikényszerített lakóhely-változtatás. Épp ezért sokan önként jelentkeznek a fővárosból való kiköltöztetésre, mert úgy vélték, hogy a vidék csendjében és nyugalmában zavartalanabbul meghúzhatják magukat. A harmadik belső költöztetés 1944 nyarának elején ment végbe Kelet-Szlovákiában, amely az oroszok közeledése következtében már-már hadszíntérré vált. Ez a költöztetés aránylag humánusan történt. A szlovák hatóságok a maguk hatáskörében intézték, s megengedték, hogy a távozók az ország nyugati és déli részeibe vonuljanak át. Ha a német hatóságok beavatkoztak volna ebbe az áttelepítésbe, az általa érintetteknek valószínűleg már ekkor más lett volna a soruk.

A deportálás történetének három fázisa különíthető el. Az első a politikai elő