Irodalmi Szemle, 1991
1991/6 - Csanda Gábor: Sas Andor műve elé (szubjektív mérleg)
Csanda Gábor gos értékelésük várat magára.) Az ötvenes években született Sas Andor-írások- kal hasonló a helyzet, azzal a különbséggel, hogy - megmérettetésüket tekintve - túlértékelték őket. A róla készült monográfia a legjobb jóindulattal is csak felszínesnek mondható. A Sas Andor-művek egy része: eltűnt. Ä szlovákiai zsidók üldözése (1939-1945) c. művének kiadására huszonkét évvel Sas Andor halála után történt kísérlet - a Madách Könyvkiadó akkori vezetése a kiadásra történő javaslatot válaszra sem méltatta. A Pozsony-kutató házát a történelmi belvárosban ma már hiába keresnénk. A csehszlovákiai magyar esszéírók kétkötetes gyűjteményében Sas Andor nevét szintén hiába keresnénk. Sírját a pozsonyi csalogányvölgyi temetőben már régebben is hiába keresték; mivel a hálás utókor nem gondozta, a bevett szokás szerint valakit rátemettek, s a temetkezési vállalat dolgozói számára ismeretlen Sas Andor földi maradványait kissé lejjebb gyúrták a sírgödörben. III A máig kiadatlan műről (melynek megjelentetésére remélhetőleg rövid időn belül sor kerül) Sas Andor sosem beszélt, létezéséről haláláig nem tudtak (Párkány Antal bukkant rá a Sas-hagyatékban). Kiadásának lehetőségében Sas nyilván maga sem bízott (meg sem kísérelte), ezért a kéziratot nem is javította, nem tisztázta-rendezte. A mintegy 25 ívnyi munka ezért kifejezetten sem a tudományos, sem pedig a szépirodalmi műfajok közé nem sorolható. Befejezése vázlatos, a végéhez csatolt források a szövegben nem mutathatók ki. Valószínűsíthetően 1949 táján íródott, Sas kutatásai, a korabeli dokumentumok, perek, visszaemlékezések nyomán. Sorai közt az akkor még tegnapnak számító történelem szomorú eseményeinek emléke érezhető. A mű a szlovákiai zsidóság sorsát mutatja be, a zsidóság jogfosztását legalizáló jogszabályok megszületésétől kezdve a Tiso-és a Mach-perig. Részletesen elemzi a perzekúció politikai, adminisztratív és gazdasági tényezőit, a szlovákiai zsidóüldözés sajátosságait, kitér a szlovák állam parlamentjének, a törvényhozásnak és a jpgalkotásnak a zsidókérdéshez való viszonyulására, többek közt ismerteti Wisliczenynek, a szlovákiai zsidóüldözés német irányítójának a pozsonyi fogházban írt emlékiratait, valamint Frieder Ármin főrabbi visszaemlékezéseit, figyelemmel kíséri a korabeli szlovákiai sajtót stb. Az itt közölt részlet (a kéziratban a 14. fejezet) az eredetinek megszerkesztett, stilisztikailag átdolgozott változata. Csanda Gábor
