Irodalmi Szemle, 1991

1991/6 - Csanda Gábor: Sas Andor műve elé (szubjektív mérleg)

Sas Andor műve elé

(Szubjektív mérleg)

I

Munkásságát még életében elismerték, méltatták, nagyra becsülték. Távoztával is szuperlativuszokban írtak róla, születésének, valamint halálának kerek évfordulóin sosem maradt el az életművét meg a személyét feldicsérő megemlékező tanulmány, cikk, glossza. Tudjuk róla, hogy értékes tanulmányai, esszéi jelentek meg még azelőtt, hogy a húszas évek elején Csehszlovákiába kényszerült emigrálni. A Huszadik Században, az Egyetemes Philológiai Közlönyben, az Athe- naeumban publikált. Madách és Hege! (1916) c. tanulmányát Szerb Antal irodalomtörténete kútforrásként tünteti fel Madáchnál. Bécsben németül jelentette meg tanulmányait, a munkácsi évei alatt írt művei röviddel megjelenésük után (illetve egyidejűleg) csehül és oroszul is napvilágot láttak. Sas Andorról többször is megírták, hogy a történelmi és az irodalomtörténeti kutatás területén maradandót alkotott - pályatársaihoz képest magas színvonalon. A két világháború közti időszakban az egyik legfigyelemreméltóbb művelője volt a magyar-cseh kapcsolatok kutatásának. Intenzív tudományos tevékenységet fejt ki, nagyszabású gazdaságtörténeti tanulmányt ír Egy magyar nagybirtok történetéhez (1931) címen. Kutatómunkássága a második világháborút követően sem tört meg, bár a reformkori Pozsonyról készült műve (

A koronázó város a bécsi kongresszustól a nagy márciusig 1918-1848) már csak halála után jelent meg. Irodalmi tanulmányokat írt, fordított (többek közt Karéi Capek-műveket). A szlovenszkói időszakot tárgyalva megírták róla, hogy a történettudomány legeredményesebb művelője, a csehszlovákiai magyar irodalom indulását említve pedig azt, hogy egyedül az ő tanulmányainak nem alacsony a színvonala. Fábry és Egri mellett megteremtette az 1945 utáni irodalmi élet alapjait. Nagyszerű kritikákat, recenziókat írt. Kitűnő stílusa volt. Szilárd tárgyismeretéről írnak, imponáló nyelvi kulturáltságú esszéit emlegetik.

II

Ennyit tömören Sas Andorról - a róla készült írások tükrében, a források megjelölése nélkül. Az értékeléseket - szintén csak egy-egy mondat erejéig - néhány ténnyel egészítem ki. Az 1945 előtt és után írt tanulmányainak nagy részét senki sem olvassa. A korábbiakat azért nem, mert szinte hozzáférhetetlenek, újrakiadásukról, válogatott megjelentetésükről egyelőre nem beszélhetünk. (Tárgyila