Irodalmi Szemle, 1991

1991/5 - Csanda Gábor: A filológia alkonya (Fónod Zoltán: Kőtábláink)

Csanda Gábor

a Kúria, kvaterka, kultúra c. kötetben látott napvilágot, úgy, ahogyan Fábry a Kassai Napló Vasárnapjában megjelentetett sorozatot kiegészítette. Egyebek közt azzal a részlettel is, melynek helyéül a szerző a Kassai Naplót jelöli meg. A két írás közti eltérésre kellőképp felhívja a figyelmet Fábry Zoltán Összegyűjtött írásainak II. kötete is a 441. oldalon (Válogatta és összeállította Fonod Zoltán).

Az idézetek egyébként ezt követően szép sorjában megismétlődnek - követik egymást. Fábry után Turczel Kemény Gábort, ismét Fábryt, majd Balogh Edgárt idézi - ugyanezt teszi Fonod is (Vö. Turczel 116-121.0. és Fonod 1990,38-41.0.)

A Kőtábláink és a Két kor mezsgyéjén további egyezéseinek bemutatásától eltekintek - ez nem is ennek az ismertetőnek a feladata.

II.

„Kutatói módszerét és az eljárásait a kritikára vonatkozó belinszkiji »mozgó esztétika« mintájára »mozgó irodalomtörténetnek« nevezhetjük, amely harmóniába képes ötvözni a publicisztika eszközeit a tudományos tényfeltárás és forráselemzés metodológiájával, s az esszé rugalmasságával és a tanulmány részletességével közelíti meg tárgyát. Munkája így válik egyaránt hasznossá a tájékozódni kívánó szakemberek és az érdeklődő olvasóközönség számára. A többnyire jegyzetapparátussal nem terhelt, mégis bőségesen adatolt kortársi összefoglalásai széles körben kifejthetik tájékoztató és értékelő funkciójukat. “ (Szeberényi Zoltán Utószava a Tegnapi önismerethez)

A Kőtábláink alcíme (Válogatott írások) számomra értelemszerűen azt jelzi, hogy a benne közölt írások a szerző legjobbjai. Mivel olyan írásokat tartalmaz, melyek már részint korábbi műveiben megjelentek, munka közben kénytelen voltam olykor ezeket is forgatni. Többször is felvetődött bennem a kérdés: milyen is akkor a többi írás, ha ezek lennének az eddigi életmű legjobbjai? Ennek megítélése azonban szintén nem lehet ismertetésem feladata, így itt csupán a munka közben megismert tények némelyikét közlöm szemléltetés céljából. Itt is felhozhatnám indokként, amit Arató Endrénél, hogy ti. az Első nemzedék szer- zője, Csanda Sándor sincs már az élők sorában.

Fonod Zoltán Vozári Dezsőről: „Költészete elsősorban igényessége és formaművészete miatt érdemel figyelmet." (Fonod 1986, 168.0.)

Vö. „Vozári Dezső költészete az első Csehszlovák Köztársaság magyar lírájában főként művészi igényességével, formaművészetével tűnik ki.“ (Csanda 62.o.) Fonod Zoltán Forbáthról: „Formajegyeiben egyértelműen az avantgardista kísérletezés jellemzi első verseskötetét. Lázadó, lázongó indulatai kifejezésére nem a hagyományos lírai eszközöket veszi igénybe, hanem a groteszk és dadaista versekre jellemző képiséget. Forbáth esetében a lírai láttatásnak, a szinte festői értékű vizualitásnak meghatározó szerepe van, s paradox hasonlatai, naturalista ábrázolásai mögött is a költői lázadás ténye rejlik. (...) Konklúzió című versében még a dadaizmus abszurd képei jelennek meg...“ Idézi a Konklúzió c. verset. (Fonod 1986, 141-142.0.)

Vö. „A lázongás, a forradalmi útkeresés mellett bohémság is volt ebben a költé