Irodalmi Szemle, 1991
1991/1 - Balázs F. Attila: Román költők: Ioanid Romanescu, Traian T. Cosovei, Petru Romosan, Nicolae Ioana, Tudor Baltes, Petre Stoica, Mircea Dinescu, Ana Blandiana
versek Most nem a szó végét, az elejét ismétli a visszhang hogy meghallgassanak és higgyenek, nekem egymillió bizonyítékra lenne szükségem, ahogyan az ég súlya nem nehezedik egyformán a legmagasabb toronyra és a csiga szarvaira Malomkő Hiába érinti a remény keze homlokom - kockát vetettek nekem malomkőnyi kockákat egy tenger legmélyére ne mondjátok hogy ilyen legyek vagy olyan jobban tudom mint akárki más hogy mi vár rám az égbe fulladónak ne nyújtsatok sem kötelet sem evezőt: alacsonyan - fej magasságban - szállnak a szavak ő az egyetlen aki létezéséről képes meggyőzni az embereket TRAIAN T. COSOVEI Kés és kenyér A szomszédos szobában már rég alusznak. Végre a kenyér, a kés az asztalra kerül. Most rájuk nyithatnám a csapokat. Sűrű az éjszaka. Te, szerelmem, hosszú évekig fogod megfejteni a vers fonalát. Akárhogy is, az öreg tulajdonosnő soha semmit nem fog tudni.
