Irodalmi Szemle, 1991
1991/1 - Balázs F. Attila: Román költők: Ioanid Romanescu, Traian T. Cosovei, Petru Romosan, Nicolae Ioana, Tudor Baltes, Petre Stoica, Mircea Dinescu, Ana Blandiana
Román költők A kés sokáig fényleni fog a darab kenyér és azok között, akik még szuszognak odaát! A falon az utolsó családi fényképek. Nemsokára elfogynak a gyufaszálak és én elfelejtem őket. A falon mély nyomokat hagyott az, aki előttem az ablakhoz vonszolta magát. Ha lekaparod a vakolatot, még megtalálhatod búcsúzása jeleit. De nem én voltam az, aki távozott - nem én helyeztem oda a kenyeret és a kést. Nem én oltottam el a gyufát a lépcsőházban, nem én sírtam a falnak dőlve, és nem én kérdeztem: Kinek a nevében vágom ezt a szelet kenyeret? És ki helyett éltem? Farkascsapdák Ez az ősz egy csütörtöki napon kezdődött. Volt idő, hogy meggyújtsam a tüzet, hogy a mező fölé emelkedő füstöt nézzem. Arra is volt időm, hogy farkascsapdákat állítsak az erdőbe (csikorgásuk nyomán, vérnyomok után megtalálni a hazavezető utat), hogy pontosán felidézzem, ahogyan kezeid lemondóan babrálnak a gyógyszertár keskeny polcain. Az ősz, ím, elkezdődött, megakadályozhatatlanul. Elégettem a száraz leveleket; olyan csend volt, mint nagy esők előtt. A sarokban várakozó puskámra és az asztalon sorakozó golyókra néztem. Farkascsapdák, szerelmem - (csendjük nyomán találd meg a hazavezető utat), farkascsapdák vinnyognak és keseregnek a sötétben. Farkascsapdák csillannak, mint Bagdad tornyai.
