Irodalmi Szemle, 1991

1991/5 - Eda Kriseová: Angyalok (elbeszélés)

Angyalok- Az az asszony teljesen normális - ismételte újra Pávek doktor, és érezte, hogy maga alatt vágja a fát, de nem tudott uralkodni magán.- Angyalokat lát - ordította a főorvos és hiszi, hogy léteznek! Hát normális ez vagy nem?

Dühödten nézett az alorvos arcába, és a szeme találkozott alárendeltjének kék szemével. Felfigyelt szőke, göndör hajfürtjeire, amelyekből mintha fény sugárzott volna.- Nem tudom - felelte Pávek, és megvonta a vállát.- Micsoda? - kiáltott föl a főorvos, és az ablakhoz s onnan az ajtóhoz rohant. Fehér lakkcipője alig érintette a linóleum padlót, amely visszatükrözte egész alakját. Nyitott fehér köpenye lobogott a levegőben, amely a linóleum padlón fehér fátyolnak látszott.- Hol vagyok?! - kiáltotta, és végignézett a falakon s a mennyezeten. - Jóember! Maga talán csak nem hiszi, hogy vannak angyalok? - Hirtelen megállt, és köpenye zsebéből egy doboz cigarettát húzott elő. Kövér ujjaival sikerült kitapogatnia egyet a finom cigarettatestecskék közül, de hirtelen megdühödött, mindkét kezével csavarni kezdte a dobozt, s miután nem sikerült kettészakítania, földhöz vágta és széttaposta a cipője sarkával.

Doktor Pávek lecsüggesztette a fejét, és nem szólt semmit.- Hát vannak angyalok vagy nincsenek?- Nem tudom - felelte Pávek doktor.- Hogy került maga az egyetemre, jóember? Hogy csúszhatott át? És mit csináljak most magával? Maga hisz Istenben?- Hiszek - vallotta be doktor Pávek.- Uramistenem! - kiáltott föl a főorvos. - De hisz ez nincs is beírva a káderanyagába! Hogy lehet ez?- Nem tudom - felelte doktor Pávek, és fölemelte a fejét. A szeméből, de az egész lényéből is különös fény sugárzott, amely úgy váltogatta a színét, mint egy opál fülbevaló. Az opál könnyeket fakaszt.- Én ebbe beleőrülök - nyafogott a főorvos. - Ez sok az én szegény fejemnek.

A szoba közepét most a nyugati ablakból a szeptemberi nap aranyos sugárkévéje világította meg. Hallani lehetett a fák susogását odakint, amint a kora őszi szellő átsuhan a koronájukon. A főorvos lerogyott az íróasztala mellett álló karosszékbe, és sok-sok szárny suhogását hallotta, de nem akarta tudomásul venni.- Hogy fogom én ezt megindokolni? - kérdezte csaknem panaszosan. - Mit szólnak majd a járáson? A kerületen? Maga ezt idedobja az orrom elé, mint egy darab szart: csinálj vele, amit akarsz!

Pávek a haja tövéig elpirult. Közelről most jól látszott a szőke borosta az álián. Péntek estétől szakadatlanul szolgált, és most hétfő reggel volt.

A főorvos egy doboz cigarettát talált az asztalon, végre sikerült rágyújtania. Ez egy kicsit megnyugtatta.- Idefigyeljen, jóember! Maga azt a vénasszonyt injekciózni fogja. Gyógyítani fogja. Ez parancs. Érti?

Pávek doktor ismét finoman, de határozottan megrázta a fejét.- Vagy injekciózni fogja* vagy mehet.- No jó - helyeselt az alorvos -, hát akkor megyek. - Olyan nyugodtan mondta