Irodalmi Szemle, 1991
1991/5 - Eda Kriseová: Angyalok (elbeszélés)
Eda Kriseová- Ha nem volna bolond, akkor szeretetotthonban helyezték volna el. Azért küldték ide, mert bolond. És mi azért vagyunk itt, hogy gyógyítsuk, érti?- Ahhoz, hogy szeretetotthonba tegyék, beleegyezési nyilatkozatot kellett volna aláírnia - ellenkezett Pávek doktor. - És ő azt sohase tette volna meg. Hát nem tárgyaltak vele, idehozták és kész. Hiszen a főorvos úr tudja, hogy megy ez.- Hallucinál vagy nem?- Angyalokat lát - ismerte el Pávek doktor.-No tessék! Most végre a lényegnél vagyunk. Likvidálja a hallucinációit, aztán majd meglátjuk, mit csinálunk vele.- De ha ő olyan boldog - jegyezte meg Pávek boldogtalanul.- Boldog, boldogtalan! - csattant fel a főorvos. - Nekünk arról kell gondoskodnunk, hogy egészséges legyen.- Ez igaz - helyeselt Pávek doktor. - Csakhogy neki úgysincs hová mennie, főorvos úr. Még ha meggyógyulna is, nincs hova visszatérnie.- Majd szeretetotthonba megy - döntött a főorvos, és dobbantott egyet a lábával az íróasztal alatt, jelezve, hogy elege van a vitából. Sárgásbarna kis szemecs- kéinek a kifejezése már vészjósló volt.- Nagyon szerencsétlen lesz ott - jegyezte meg az alorvos, és semmivel sem jelezte, hogy távozni óhajt. - Ott nem fogják tűrni a látogatóit, visszaküldik ide. Itt pedig egészen boldog az angyalaival.- Amit mondtam, megmondtam. Kezelje őt plegomazinnal. Pávek doktor ellenkezése jeléül megrázta a fejét.- Szóval maga nem hajlandó a plegomazin-kezelésre?! - izgult föl a főorvos. - Hát akkor mondja meg nekem, jóember, miért akart maga orvos lenni, ha nem hajlandó gyógyítani. Hiszen így a feje tetejére állítjuk a dolgokat. - Ha valakinek megreped a vakbele, de különben egészen boldog, akkor hagyjuk meghalni, mi? Doktor Pávek fészkelődni kezdett a széken. Elégedetlen volt magával, nem akarta megharagítani a főnökét. Hosszú angyalujjaival a szemét dörzsölte, aztán fáradtan a halántékára szorította az ujjbegyeit. Egymás után két éjszaka volt ügyeletes, nem érezte magát elég ébernek.- Szerintem - szólalt meg újra - mégis az a fontos, hogy az ember boldog legyen. Pospíšilová asszony boldog, hát miért kellene vele valamit csinálnom?- Maga megőrjít engem! - kiáltotta a főorvos. - Hiszen maga nem tudja megállapítani, hogy az az öregasszony boldog-e vagy boldogtalan! Beteg ember nem lehet boldog. Meg kell gyógyítanunk. Ha majd egészséges lesz, megtudjuk, boldog-e vagy sem. Csak azután beszélhetünk vele úgy, mint egy emberrel.- De hát neki semmije sincs a világon - ellenkezett Pávek doktor -, csak az angyalai, és azokat ön el akarja venni tőle.- Ezzel már ne hozakodjon elő! - kiáltotta a főorvos, és öklével olyat sújtott az asztalra, hogy a levélnehezék megugrott rajta. - Ha minden páciensről így gondolkodnánk, akkor becsukhatnánk a boltot. Mindenkit gyógyítunk itt, hát akkor azt a vénasszonyt is gyógyítani fogjuk!- De hiszen senkit se bánt - érvelt kérő hangon Pávek doktor.- Nem? Hányszor volt már felfordulás az osztályon a látogatói miatt?! A többieknek nincsenek látogatóik, hát Pospíšilovának se lesznek! Orvosok vagyunk vagy bohócok?
