Irodalmi Szemle, 1991
1991/5 - Eda Kriseová: Angyalok (elbeszélés)
Angyalok nem maradhat otthon egyedül. Megmagyarázták neki, hogy nem élhet magányosan álló házában, mert ott nem tud gondoskodni magáról, és nem is gondoskodik rendesen, amint azt valamiféle névtelen szomszédok tanúsították, akik lent éltek a faluban. A hivatalos emberek megmagyarázták azt is, hogy az állam gondoskodik minden elhagyatott emberről, ha magánya nyilvános megbotránkozást kelt. Igazuk volt. Pospíšilová asszony egyedül élt. Szerette a kandúrját, öt libáját és hat tyúkocskáját. Értette a beszédüket, és a madarakét is. Májusban minden nap még sötéttel kelt föl, és kijárt a háza mögötti kis nyírfaligetbe a madarak énekét hallgatni. Estefelé pedig a libáival beszélgetett vagy a macskájával. Évek óta nem volt szüksége emberekre, és azoknak őrá. Aztán egyszerre csak eszükbe jutott, kiköltöztették a házából, és elvitték az elmegyógyintézetbe. Nem ellenkezett, mert tudta, hogy senki se kelne védelmére.- Jól érzem magam, doktor úr - felelte Pávek doktornak. - És ha maga jön, akkor az olyan, mint amikor a nap felkel. Nagyon szeretem látni magát, doktor úr.- De maga keveset eszik, Pospíšilová asszony - fenyegette meg ujjával az alorvos. - Többet kell ennie.- De hát nekem már semmi se kell, doktor úr. Egész nap ülök, nem dolgozom, nem érek én már semmit.- Enni kell - figyelmeztette doktor Pávek, és már ment is tovább a következő pácienshez, és attól is ugyanolyan kedvesen megkérdezte, hogy hogy van és nincs-e valamire szüksége.-Jó, hogy eljárnak hozzám-mondta gyakran Pospíšilová asszony suttogva doktor Páveknek -, mit csinálnék nélkülük itt ezek között - és tehetetlenül maga köré mutatott. - Tudom, hogy eljönnek, hát nem érzem magam olyan egyedül.- Hm, hm - bólogatott doktor Pávek az alsó ajkát harapdálva, aztán beírt valamit a jegyzetfüzetébe. Úgy tűnt, hogy ez a jóságos néni mégiscsak gondot okoz neki. Hétfőn a főorvos magához hívatta Pávek doktort, és közölte vele, hogy a Pospíšilová páciensnél alkalmazott gyógymódját teljesen elégtelennek tartja.- Azzal a Pospíšilovával csinálnunk kell valamit - mondta. - Hiszen maga, jóember, egyáltalán nem ad neki nyugtatószereket, átnéztem a papírjait, az az asz- szony egész idő alatt nem kapott egy mákszemnyi gyógyszert sem.- Az az asszony teljesen normális - mondta az alorvos.- Hát akkor miért van itt? - kérdezte szigorúan a főorvos. - Mit gondol, miért van itt, ha egészen normális, mi?- Azért - felelte Pávek doktor -, mert egy prágai embernek megtetszett a házacskája. Szép kis gerendaház, és dombtetőn áll. Szent János-napján este hét Szent János-tüzet lehet látni onnan a környező dombokon. A ház tetejét nagy diófa árnyékolja be, és annak a koronájában éjjel-nappal enyhe szél susog. Csak nyáron hallgat el pár napra.- Miket beszél maga nekem itt? - kérdezte a főorvos. - Én azt kérdezem magától, hogy miért nem gyógyítja azt az asszonyt.- Annak a prágai embernek messzire nyúlik a keze - mesélte Pávek tovább. - Nem akart várni, amíg a néni meghal, hát gondnokság alá helyeztette és ideküldette. Aztán megvette a házat, és a pénzt takarékbetétkönyvre helyezte el.- Az az asszony hallucinál - mondta a főorvos, de a göndör hajú Pávek doktor csak vállat vont.
