Irodalmi Szemle, 1991
1991/5 - Eda Kriseová: Angyalok (elbeszélés)
Eda Kriseová hében összecsavarta a lepedőt, mintha ki akarná facsarni, bunkót font belőle és teljes erővel ütötte vele a levegőt, hogy lesújtson az angyalokra, de hiába. A csillárt találta el, az vadul himbálódzni kezdett, mire Janű asszony addig ütötte, amíg teljesen szét nem zúzta. A főnővér meghallotta az üvegcsörömpölést és a villany- körték pukkanását, amikor a csillár kicsúszott a kampójából és a padlóra zuhant. A főnővér négy ápolót hívott segítségül az alkoholelvonó osztályról, azok megfogták Janú asszonyt, és kényszerzubbonyt húztak rá. Ez eltartott egy ideig, mert Janű asszony öreg ugyan, de sovány és fürge, így néhányszor kicsúszott az ápolók keze közül. Ezek után teleszurkálták injekciókkal, és az angyalok most tovább maradtak, mint máskor, mert Pospíšilová asszony nyugtalan volt, Janú asszony irigysége és gyűlölködése nagyon felizgatta. Janű asszonyt aztán büntetésből áthelyezték a súlyos betegek osztályára, és addig kellett ott maradnia, amíg meg nem javult. Visszakerült ugyan, de ezután sem volt jó. A nagyviziten panaszkodott a főorvos úrnak, hogy Pospíšilová asszony vendégei nem tartják be a látogatási időt, és hogy bejelentés nélkül repülnek be a nappali hálószobába, mégpedig az ablakon át. Hlaváčová asszony pedig levelet írt az igazgatóságnak, amelyben azt panaszolta, hogy az angyalok férfiak, ezért meg kellene nekik tiltani a belépést a női osztályra. Hlaváčová asszony nem viselhetett nadrágot, mert napközben is bevizelt. De Pávek alorvos úrnál, aki a női osztályt gondozta, ez a két boszorkány nem talált megértésre. Fölemelte a gyógyszeradagjukat, és az angyallátogatások folytatódtak. Csakhogy az irigység, ha egyszer gyökeret ver, olyan, mint a turbolya vagy a csalán. Ennek a kettőnek a gyökeréből mindig marad a földben egy kis darabka, és abból új, erős és ellenálló turbolya vagy csalán nő ki. Az irigység most Kadlecová asszonyt szállta meg. Kadlecová asszony naphosszat a földön ült összekuporodva a helyiség egyik sarkában, örökösen felhorzsolta a lába szárát. Kicsiny fejecskéjén szürke hajgubanc nőtt, amelyet nem lehetett megfésülni. Ha Kadlecová asszony ébren volt, úgy érezte, hogy a fejéből fa nő ki, és rajta hollók ülnek, az ő elvetélt gyerekei. Rendszerint csendben volt. Néha azonban sikerült kiköpnie a beadott porokat, néha pedig jobban megszállta a bolondériája, és ilyenkor hosszú léptekkel szaladgált a helyiségben rémektől üldözve, amelyekről semmit se tudott mesélni. Egyik rohamában egészen váratlanul megtámadta Pospíšilová asszonyt, és ki akarta kaparni a szemét. Pospíšilová asszony nem védekezett, tudta, hogy az angyalok nem engedik bántani. Éppen közelben voltak, érezte a lelki összeköttetést velük, és ez erőt öntött a leikébe. Kadlecová asszony úgy rohant rá, mint egy dühödt vadállat, de ő csak szelíden mosolygott. Sápadt arcán élénkpiros cseppekben folyt a vér, amikor belépett a nővér, és két másik nővér segítségével, akik összesen legalább kétszáz kilót nyomtak, sikerült lerán- cigálniuk Kadlecová asszonyt Pospíšilová asszonyról, és visszakergetniük a kuckójába. Az inge szét volt tépve, át kellett öltöztetniük és injekciót szúrniuk a karjába, amely után összekuporodott és megkövült.- Hát hogy vannak a vendégei? - kérdezte Pávek doktor. - Járnak még, járnak? Pospíšilová asszony boldogan igent intett. A fiatal, szőke hajú Pávek doktor arcban nagyon hasonlított a fiatalabbik angyalhoz, és Pospíšilová asszony különben is közéjük sorolta, mert jó volt hozzá. Lelki biztonsága az alorvostól függött azóta, hogy valami hivatalos emberek eljöttek hozzá, és úgy határoztak, hogy
