Irodalmi Szemle, 1991
1991/5 - Gál Sándor: Jelentés a folyónak (regény-részlet)
Jelentés a folyónak- A parancsnok úr elrendeli, hogy mindenki menjen a dolgára. Nincs itt semmi látnivaló... Oszoljanak, emberek. Volt, aki hallgatott a kisbíróra, és elballagott a dolgára, volt, akit a kíváncsiság marasztott még. Akik maradtak, nemsokára láthatták, hogy Kiss urat megbilincselve elvezetik a csendőrök.- Biztosan fölakasztják - mondta valaki a kocsmában.- Nem is érdemel mást... András Pestinénivel hazament, otthon lődörgött az udvaron, nézte a háztetőn ülő galambokat, ahogy tollászkodnak, s a felfújt begyű hímeket, ahogy pörög- nek-forognak a tojók körül. Kiss úrról teljesen megfeledkezett. A galambok sokkal fontosabbak voltak számára. Azokat ismerte. Kiss urat nem. Csikófaszút reggel kapta el Béla és Jacsó a két Szögi gyerek segítségével. Éppen az üzletbe ment volna, keresztül a szérüskerten. A nagy, mafla Csikófaszút le- döntötték, kezét, lábát megkötözték, majd Jacsóéknál bevonszolták a szín alá, s ráfektették a zöld csalamádéhalomra, amely a tehénnek volt bekészítve. Mikor Andris átment Jacsóékhoz, a négy fiú ott álldogált Csikófaszú felett, aki ijedten pillogott fogvatartóira. Eddig még soha semmi bajuk nem volt egymással, más utcába tartozó volt, mások voltak a társai, utcabeli gyerekek, nem járt verebészni, galambászni Ja- csóék felé, és amazok sem az ő utcájukba. Pislogott és hallgatott, s azt sem érezte ijedtében, hogy a csuklóját a kötél fölhorzsolta. András nem tudta, miért kötözték meg a többiek Csikófaszút - akit tisztességesen Ács Imrének hívtak-, ezért nyomban megkérdezte a többiektől az okát.- Fölakasztjuk - közölte Béla kurtán.- Hova?- Oda ni, a szedejfája, a danajdomb fölé - mondta Jacsó. A ganajdomb mellett terebélyes szederfa állt, nyáron sokat ültek az ágain, és lakmároztak a feketére érett gyümölcséből. A Csikófaszú az iménti beszéd hallatán mocorogni kezdett. Félt, s már érezte a kötél szorító fájdalmát is a csuklóin. Béla rendelkezett. A két Szögi gyereket vasvilláért küldte az istállóba, Jacsót pedig kötélért.- Miért kell felakasztani Csikófaszút? - kérdezte Bélától András.- Csak - mondta Béla. - Mert ő a Kiss úr. Kiss urat pedig fölakasztják, mert agyonütötte az anyját.- Csikófaszúnak már nincs is anyja...- Az nem számít... Na, lódulj haza, mert téged is betemetlek a ganajba. Andris ijedten pislogott hol Csikófaszúra, hol Bélára, akit sohasem látott még ilyennek. Nem értette, miért haragszik ilyen kegyetlenül Csikófaszúra, s főleg azt nem, hogy miért kell őt fölakasztani. Hogy Kiss urat fölakasztják, az rendjén való, de azt játszani, hogy Csikófaszú a Kiss úr, az már nem is játék. A két Szögi gyerek ezalatt nagyokat szusszanva mélyítette a ganajrakás közepén a sírt. Jacsó pedig ült a szederfa trágyadomb fölé hajló ágán, s mivel megfelelő kötelet nem talált, egy vastag ökörláncot erősített az egyik levágott ágcsonkra nagy szorgal- matossággal. András Béla haragos szavaival eloldalgott egészen a kapuig, de ott megállt.
