Irodalmi Szemle, 1991

1991/4 - Grendel Lajos: Einstein harangjai (regényrészlet)

Einstein harangjai

tünk és művelődtünk. Én tiltott könyveket is olvastam, Zsófi inkább szakkönyveket, híres zeneszerzők életregényét, majd amikor beiratkozott a marxista-leni- nista esti egyetemre, újra a marxizmus klasszikusait, különös tekintettel az Anti- Dühringre. A könyvekért, amelyeket szeretett, elragadóan tudott lelkesedni. Lelkesedése megpiszkálta bennem az ördögöt, s egy öreg hlinkagárdista faszitól jó pénzért megvettem Goebbels válogatott beszédeit kéziratban. Gondoltam, meglepetést szerzek vele Zsófinak. Zsófi bizalmatlanul mustrálgatta a kéziratcsomót, amelynek címlapjáról hiányzott a szerző neve, s amelynek minden lapja úgy megsárgult már, mint a bagósok fogsora. Elöl is, hátul is belelapozott, s gyanakvása csak akkor oszlott el, amikor a kézirat eredetére vonatkozó faggatózására azt hazudtam, hogy az AKI raktárából vettem kölcsön.- Ez a kézirat egy bolgár elvtárs hagyatékából maradt ránk - mondtam. - Vigyázz rá, az AKI-nak nincs több másolata belőle.

Akkor aztán egyetlen éjszaka elolvasta a kéziratot, s bár kifogásolta, hogy a szerző nem minden állítása felel meg a marxizmusnak, alapjában véve azonban rendben van, amit mond.- Tudod, a bolgár elvtárs autodidakta volt - tájékoztattam.- így már értem - felelte Zsófi.

Néha színházba is elmentünk. Zsófi tyúkszaga miatt többnyire a vasárnapi előadásokra, s főleg zenés darabokra. Operába azonban nem szeretett járni. A balettot unalmasnak találta, az operettet viszont valamivel jobban kedvelte. Shakespeare-ről az volt a véleménye, hogy dohos, Moliére-ről, hogy mesterkélt és erőltetett, Csehovról, hogy érzelgős, Ibsenről pedig, hogy a kapitalista mora- lizálás tipikus terméke. így aztán nem jártunk túl gyakran színházba, moziba pedig még annyit sem, azt a televízió helyettesítette, amelyet ágyból néztünk, kezdetben még szerelmesen összefonódva, később szintén fekvőhelyzetben, de immár a szerelem tüze nélkül. Szórakozni egyáltalán nem jártunk. Zsófi undorítónak találta a pozsonyi mulatókat, a meztelenkedésnek pedig minden formáját az egészségre károsnak. Mármint az erkölcsök egészségére.

Magánéletünk legfőbb színtere ezért az ágy maradt. Házasságunk első időszakában igen intenzív és heves nemi életet éltünk, bár ennek is voltak korlátai (lásd: misszionárius póz). Zsófi igen sokszor megkívánt, s szeretkezéseink intenzitása feledtette velem házsártosságát és ideológiai doktrinérségét. Néha olyan szenvedélyesen ölelt, mint egy amerikai konzervgyáros romlott leánya, s ez a kapitalista beütés arra bátorított, hogy disznó viccekhez közbeszúrva, olyan közszájon forgó politikai viccekkel is megismertessem, amelyekért börtön járt, s amelyek az ágyon kívül Zsófit is mélységesen megbotránkoztatták volna. Amúgy is az volt a véleménye, hogy viccelődni komoly dolgokon polgári szokás. De az ágyban megtűrte az élcelődést. Boldog tudatlanságom legszebb évei voltak ezek.

Az AKI-ban kénytelen voltam eljátszani a hályogkovács hálátlan szerepét, mást nem tehettem, de nem is vártak tőlem mást. Az első napokban és hetekben rengeteget gyötört a lelkiismeret amiatt, hogy ennek a furcsa kutatóintézetnek sem a szerkezetét, sem a rendeltetését, sem a végső értelmét nem értem. Aztán, ahogy múlt az idő, még annyira sem értettem, mint az első napokban. Amikor pedig már éveket töltöttem velük, végképp semmit sem értettem, de az a gya