Irodalmi Szemle, 1991
1991/4 - Grendel Lajos: Einstein harangjai (regényrészlet)
Grendel Lajos ber bőre alá is. Ezért Zsófinak csütörtökön, de kivált pénteken penetráns tyúkszaga volt már, amelyet csak vasárnap délre sikerült úgy-ahogy kiszellőztetni a ruháiból és a lakásból. Mindennek az lett a következménye, hogy hamarosan nemcsak a baromfihúst utáltam meg, hanem a közönséges rántottát és lágy tojást is, s ezzel kihívtam magam ellen Zsófi neheztelését. Zsófi a laboratóriumban dolgozott, fehér köpenyt viselt, mint egy főkötő nélküli ápolónővér. Amikor beléptem hozzá, éppen egy érdekes kísérlet közben leptem meg. Furcsa látvány tárult a szemem elé. Valamivel a lámpa magassága alatt egy hanyatt döntött kendermagos tyúk kalimpált a levegőben, a plafonra erősített zsinórok tartották vízszintes helyzetben. A zsinórokról egy biedermeier falióra rézveretes súlyai lógtak, valószínűleg ezzel tartották szerencsétlen állatot a megfelelő testhelyzetben. Zsófi maszkot viselt, és éppen egy injekciós tűt döfött a legszebb anyakorban levő kendermagos hasába. A tű vékony volt, de hosz- szú, mint egy jól megtermett tőr. Később behoztak egy kakast is. Megmérték a súlyát az állómérlegen, majd odakötözték a radiátorhoz. A további sorsát nem ismerem. Miután a tyúkot eltávolították a helyiségből, Zsófi levette a maszkját, és beültetett egy forgószékbe. Előtte még sebtében számba vettem a vitrinekben pihenő furcsa műszereket, és kissé félénken kérdeztem meg:- Fogat is lehet húzatni nálatok? Zsófi nem díjazta viccelődésemet, hanem csak kifújta magát, mint sebész egy nehéz műtét után.- Az a hegesztőpisztoly ott mire való? - kérdeztem egy különös tárgyra mutatva, amely a falon lógott, föltehetőleg egy szocialista életképet ábrázoló festmény helyett.- Azért jöttél, hogy gúnyolódjál velem? - kérdezte.- Jaj, dehogyis. Csak olyan furcsa itt minden.- Ez a tyúk, amelyet az előbb láttál, a legjobb tojónk. Verejtékes munkával elértük, hogy minden két órában tojik egy tojást, először egy nagyot, aztán egyre kisebbeket. De a tojások sárgája túl híg. Most azon fáradozunk, hogy ugyanilyen tojáshozam mellett sűrűbb sárgájú terméket bocsásson ki magából. Kidolgoztunk egy új eljárást.- Csakugyan? - érdeklődtem még mindig egy kissé félénken. - És bevált az új módszer? Zsófi nem totojázott sokat, rögtön kijátszotta a legfőbb tromfját.- A nigériai elvtársak már érdeklődtek a technológiánk iránt. Na most megfogtalak, gondoltam.- Azok nem elvtársak - mondtam -, hanem kapitalisták. Ám Zsófi nem hagyta magát.- De feketék. Rájuk sokkal inkább számíthatunk a nemzetközi osztályharcban, mint az elpuhult nyugati munkásosztályra. Nem vitatkoztam vele. Munkahelyi problémáinkat azonban sosem hordtuk haza. Otthon a legritkábban esett szó köztünk a tyúkokról vagy az AKI-ról, az otthon - otthon volt, hajlék és menedék, a pihenés bársonyos nyoszolyája, magánéletünk illatozó kelyhe, az illatokból leszámítva persze a hétvégeken tetőző baromfiszagot. Sokat olvas-
