Irodalmi Szemle, 1991
1991/4 - Grendel Lajos: Einstein harangjai (regényrészlet)
Grendel Lajos ugyancsak székestül egy furgonban, amely péksüteményt szállító autónak van álcázva a nagyobb biztonság kedvéért. A személyzeti osztályon egy kecskeszakállas ürge fogadott, aki hol Trockijra, hol Bulganyinra emlékeztetett, s nagy előzékenységében majdnem kezet csókolt nekem. Mindenféle űrlapokat dugdosott az orrom elé, alig győztem kitölteni valamennyit. Közben vicceket mesélt, vadászkalandjaival szórakoztatta az apósomat, és nagy igyekezetében fölborította a tintatartót. A tintatartóban valami különös tinta lehetett, mert előbb kékből sárgára színeződött, majd sisteregve elpárolgott, kicsi krátert hagyva az asztallapon.- Sebaj - vigasztalt nyájasan a kecskeszakállas. - Majd hozatok a kantinból. Én közben reszkető kézzel bajmolódtam a nyomtatványokkal. Amikor a „foglalkozás“ rovathoz értem, kénytelen voltam felvilágosításért folyamodni az apósomhoz.- írd be azt, hogy varrónő - mondta könnyedén.- Na nem! Azt már nem! - jajdultam egy nagyot.- Jó, akkor írd azt, hogy kutató.- Miféle kutató? - jajgattam tovább.- Hát tudományos kutató. Miért, milyen kutató lehet valaki egy kutatóintézetben? Hiába fogant meg bennem újra a szökési terv, már éreztem, hogy nem lesz bátorságom a szökés kivitelezéséhez. A kecskeszakállas személyzetis egy pisztolyt nyomott a kezembe.- A varrónők megbízhatók ugyan - mondta -, de az ördög sosem alszik... Jöjjön, megmutatom az irodáját. Hivatali szobám birtokbavételénél apósom nem volt már jelen. A kecskeszakállas személyzetistől megtudtam, hogy az intézet, amelynek egy csapásra második embere lettem, nem titkosan, csupán rangrejtve működik, és pontos neve a Szlovák Tudományos Akadémia és az SzlKP KB Anabázisvizsgáló Kutatóintézete (röviden: AKI). Engem pedig a párt és az Akadémia bizalmából az Anabázisvizsgáló Kutatóintézet Főcsoportfőnöksége első igazgatóhelyettesévé neveztek ki. Közvetlen főnököm egy van csupán, Svátozár Ember akadémikus, a főigazgató. Az intézetben az a szokás, hogy a varrónőket a keresztnevükön szólítjuk, a vezető dolgozók és a tudományos kutatók pedig fedőnevet használnak. Az ő fedőneve például, Microfil, legyek olyan szíves, ezentúl mindig így szólítsam őt, és keressek a magam számára is valamilyen megfelelő fedőnevet. Egyedül Svátozár Ember akadémikus áll felette ennek a szabálynak, mivel ő már akadémikus és a Szovjetunióban is ezen a néven ismerik.- Jó - mondtam. - Legyen akkor az én fedőnevem Gulag.- Nagyon humoros - mondta szárazon Microfil. - De nem gondolja, hogy ez egy kicsit provokatív fedőnév? Szovjet elvtársak is járnak hozzánk.- Jó - mondtam engedékenyen. - Akkor legyen Péter cár. Microfil megvakarta a kecskeszakállát.- Ez már jobban hangzik.- És mi lesz a dolgom? - kérdeztem.- Ellenőrizni, aláírni és továbbítani az akadémikus elvtársnak.- Mit kell ellenőriznem?
