Irodalmi Szemle, 1991
1991/4 - Grendel Lajos: Einstein harangjai (regényrészlet)
GRENDEL LAJOS EINSTEIN HARANGJAI regényrészlet Egy varroda titkai A házasság, amint az köztudott, két ember, egy férfi és egy nő magánügye. Az én házasságom Zsófival azonban különbözött a szokványostól, s anélkül, hogy áthágtam volna a monogámia falait, hármasban éldegéltünk kettesben, mert a Párt ott kísértett minden lépésünkben, követett, mint az árnyékunk, s még az ágyunkba is bebújt. Egyszer, amikor már testem-lelkem unta a misszionáriusi pózt, s ej>y kis fantáziálásra biztattam páromat, Zsófi felháborodottan mondott nemet. Érvelése pedig, enyhén szólva meghökkentett.- A párt bizonyára nem helyeselné - mondta. - A párt tartózkodásra int a perverzióktól. Láttam, hogy házasságom hamarosan zsákutcába jut. Pedig boldognak indult, éppen úgy, mint a többi szokványos házasság. Miután beléptem a pártba, lediplomáztam és kitöltöttem sorkatonai szolgálatom egy évét, apósom a szárnyai alá vett, s olyan lakodalmat csaptunk, hogy Zsófi pezsgőben mosott lábat, a testemet pedig összekente kaviárral, amikor a vendégsereg ütemes tapsa kíséretében éjféltájt elvonultunk a hálószobánkba. Akkor még nem sejtettem, hogy ez lesz az utolsó kicsapongása. Egy madame Récamiér-val feküdtem le, s reggel egy Jeanne d’Arc kelt fel mellőlem. Esküvőnket, boldogságom legintenzívebb és legönfeledtebb óráit és napjait azonban megkeserítette apám furcsa kötözködése. Apám már újra egyszerű suszter volt, a pártból hatvannyolc után kizárták, s ő bosszúból megtért az anya- szentegyház keblére. Párttagságomat helytelenítette, mindenféle goromba leveleket irkáit nekem, s esküvőnk alkalmából templomi szertartást követelt, amelyről Zsófi és apósom, természetesen, hallani sem akart. Csúnyán összevesztünk, s ennek az lett a következménye, hogy apám megüzente, pogány szertartásra nem jön el, és érvénytelennek tekinti frigyünket. Bosszúságomat látva, apósom kompromisszumot eszelt ki. Eldöntöttük, hogy az esküvőnket követő második hét végén az egész ceremóniát megismételjük a szülővárosomban, titokban, apám és két tanú jelenlétében. Kompromisszumra apám is hajlott, és azonnal beszélt a helyi plébánossal. Mindent nagy titokban, de alaposan megszerveztünk és előkészítettünk. Megegyezésünk értelmében én autóbuszon, Zsófi vonaton érkezett volna inkognitóban a helyszínre, én egy nappal korábban, hogy előkészítsem a terepet, meggyónjak és megáldozzak. A plébános Istennek is tetsző
