Irodalmi Szemle, 1991

1991/4 - Z. Németh István: Dióhéj balett (elbeszélés)

Z. Németh István- Ez a lány szeret téged! És nincs párja az emberek között!- Már késő...- Nincs még későn. Vigyázz rá nagyon! Szia! Légy jó!- Hogy? - kapom fel a fejem. - Hát nem jössz velem a temetésre?- A temetésnek már vége. De őt még megtalálod. Azon az ösvényen kell csak végigmenned...

És én megyek az ösvényen. Az ösvény hozzá vezet. Egy frissen hantolt sír mellett áll, zsebkendővel a kezében. Egyre hevesebben esik.

Nem néz rám, mikor mellé érek, csak megfogja és megszorítja a kezem. Átölelem. A sírkőbe vésett egyetlen mondat lüktet bennem percekig: Élt huszonöt évet...

Aztán tompul a lüktetés. Micsoda játék ez a „dióhéjbalett“???

Tarnóczy Ferenc: Árok partján, akryl, 1990