Irodalmi Szemle, 1991
1991/4 - Rákos Péter: Márai Sándor - az alkat és a folyamat
Rákos Péter életműve példázza Thomas Stearns Eliot tételét: „Hogy valami irodalom-e vagy sem, azt csakis irodalmi mércével lehet eldönteni, de vigyázat: hogy nagy irodalommal van-e dolgunk, azt nem lehet csupán irodalmi mércével eldönteni.“ De befejezésül hadd említsem meg Márai emigrációban töltött éveinek még egy hozadékát. A Naplók, de más kései műveinek tanúsága szerint is ekkor jutott el - alapvetően általános emberi és kozmopolita beállítottságát nem tagadva meg- a magyarsággal szomszédos népek s általában is a kis lélekszámú nemzetek sorsának és sorsközösségének mélyebb megértéséhez. Nem tudom bizonyítani, de szeretném hinni, hogy ebben is része volt a szülővárosától kapott eredendő ösztönzésnek. Amit régebben nem mertem szubjektív benyomásnál többként fogalmazni, legfrissebb tapasztalataim igazolni látszanak: a genius locinak, a hely szellemének, a felszólalásom elején használt fordulatot ismételve: a város alvó lelkének máig tartó továbbélését, a nemzeti megosztottságot itt mindig is enyhítő, tompító kedves, nemtörődöm, cinkos kassaiságot. Ezt nagyon fontosnak érzem hangsúlyozni, éppen Márai kapcsán, éppen ma és éppen itt. Kocsis Ernő: Drámai táj, olaj, 1989