Irodalmi Szemle, 1991

1991/4 - Németh G. Béla: A regényíró drámai remeklése (A Kassai polgárok)

A regényíró drámai remeklése

(A Kassai polgárok)

1. Még nagyapáink is bizonysággal vélték a három alapműfajt megkülönböztetni. Az írók táborát is ennek alapján lírikusokra, epikusokra, drámaszerzőkre felosztani. Igaz, a romantika, főleg a legjelentősebb, a német, egyszer már semmivé látszott tenni ezt az elkülönítést. Heinrich von Kleist, például, egyszerre sorakozik Kohlhaasával a nagy regényírók rendjébe, híres színpadi műveivel pedig a nagy drámaírókéba. S az irodalom jelesei, bár a romantika múltán egy időre visszaállt a hármas tagolású osztás, át-átlépték e határokat, amelyeket aztán a századforduló végérvényesen lerombolni hitt. Pedig valami igazság azért rejlik e makacsul visszatérő rendszerezésben. A nyelv fölhasználását illetően különösen. Ugyanaz a sors másképp képződik s lesz nyelvi műalkotássá a hevesen ösz- szecsapó feszültségekre s a kontúros beszéd szóváltó fajtáira érzékeny alkatú író- ban-emberben; másképp az egyedi élmény hangulatát a nyelv érzelemmé, indulattá szűrőjében és sűrítőjében; másképp az okot kutató, az összefüggéseket föltáró, a környezetet festő elemzőben.

Márai Sándor a nyelvnek is, a literatúra lélektanának és mesterségének is egyik legjobb hazai ismerője századunkban. Arany és Kosztolányi tisztelője és tanítványa e tekintetben. Jól érzékelte hát ezeket a különbségeket. S a maga önámítást nem tűrő, elemző készségével szembesítette saját képességét velük. Mindig szeretett volna, mondta, igazi verset írni, de tudta, s le is írta, hogy az a robbanó dinamika és összetartó kohézió, amely egyszerre tágítja univerzálissá a személyes élményt és szorítja ezt az univerzumot rögtön rövid nyelvi egységgé, néhány sorban, néhány tucatnyi sorban, legföljebb néhány lapra terjedően teljes világgá- belőle hiányzik. S bármennyire csodálta is Szophoklésznak s társainak a szenvedély és fájdalom félelmes energiáitól izzásra hevült, sodró beszédét - az ő figyelő és boncoló, mérlegelő és ítélő intellektusához nem ez, hanem a tárgyias hűvösség és szenvtelenség mögé húzódó, sorsot és világot analitikusan rögzítő előadás illett.

így lett a magyar önéletírás és regény, az esszé és nem utolsósorban a tárca egyik káprázatos hitelű és stílusművészetű 20. századi mestere, Kosztolányi és Krúdy utóda, rokona, társa. Az Egy polgár vallomásainak és a Szindbád haza- megy-nek, a Bolhapiacnak s a Füves könyvnek a szerzője.

2. Ámde, mint e szerencsétlen században annyi társának, etikai értékeit féltő szorongó érzései, bizonyossá súlyosodott társadalmi-nemzeti veszélytudata, belső érzésvilágának szemléleti-lelki krízise, érzelmi-életúti döntéskényszerei neki

NÉMETH G. BÉLA