Irodalmi Szemle, 1991
1991/4 - Václav Havel: A kiszolgáltatottak hatalma (IV. rész)
VÁCLAV HAVEL A KISZOLGÁLTATOTTAK HATALMA (Jan Patočka emlékére) Negyedik rész XIX Beszéltem már róla, hogy potenciálisan számolni lehet az „igaz élet“ politikai hatásával, és ebből kiindulva - bár korlátozottan - következtetni lehet rá, vajon mikor és hogyan vezethet ez vagy az a megnyilvánulás valamely tényleges változáshoz; szó esett már az ez irányú számítások esetlegességéről; a „független kezdeményezések“ alapvető sajátossága, hogy - legalábbis kezdetben - mindig hazárdjátéknak számítanak. Ennek ellenére úgy vélem, hogy ez az „ellenzéki mozgalmak“ tevékenységének néhány alternatíváján: nevezetesen azon, hogy a gyakorlatban miként lenne realizálható (persze távolról sem kötelező érvénnyel) az a bizonyos imént említett „felelősség az egész iránt és az egészért“. Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy „a társadalom független életének“ egész szférája - és még inkább az „ellenzéki mozgalom“ mint olyan - természetesen távolról sem az egyetlen tényező, amely befolyással van vagy lehet a poszttotalitárius rendszerű országok történelmének alakulására. A lappangó társadalmi válság - az „ellenzéki mozgalmaktól“ függetlenül - bármikor a legkülönbözőbb politikai változásokat idézheti elő: alapjaiban rázhatja meg a hatalmi struktúrát, felszínre hozhat vagy katalitikusan felszíthat különféle rejtett ellentéteket, amelyek aztán személyi, koncepciós vagy legalább „légköri“ változásokhoz vezethetnek; jelentős hatást gyakorolhat az élet általános atmoszférájára; váratlan és előre nem látott szociális megmozdulásokat és robbanásokat válthat ki. A tömb centrumában bekövetkezett hatalmi átrendeződések is mélyrehatóan befolyásolják az egyes tagországok belpolitikai viszonyait. És e tekintetben természetesen a gazdasági tényezők sem elhanyagolhatók, ahogy nem közömbös a civilizációs fejlődés általános iránya sem. Ebből a szempontból rendkívül fontos terület a nemzetközi politikai helyzet, amely igen nagy horderejű kilengések és politikai fordulatok előidézője lehet; főként a másik szuperhatalom és a többi ország politikája; a külföldi érdekek és tömbünk helyzetének változó összefüggései. Az sem mellékes, kik jutnak a legmagasabb posztokra (még ha - mint már említettük - a poszttotalitárius rendszerben a vezető személyiségek jelentőségét nem is szabad túlbecsülni). Az ilyen hatások s e hatások többé-kevésbé véletlenszerű kombinációinak száma beláthatatlan, és az „ellenzéki mozgalom“ esetleges szerepe természetesen csak ezek számbavételével s ezekkel összefüggésben képzelhető el mint a számtalan tényező egyike (és távolról sem a legfontosabb), amely
