Irodalmi Szemle, 1991

1991/3 - Hizsnyan Géza: Halva született poénok (színikritika)

Halva született poénok

Csurka István darabjának, a Döglött aknáknak az 1971-es bemutatón óriási sikere volt. A mű akkor nagyon aktuálisnak, érdekesnek és politikailag merésznek tűnt. A visszaemlékezések szerint csupán Major Tamás pártkapcsolatainak volt köszönhető, hogy bemutatását engedélyezték. Akkor a darab arról szólt, hogy a 60-as évek konszolidációja alatt anakronisztikussá, groteszkül nevetségessé váltak a szélsőséges figurák: a korlátolt, vaskalapos sztálinista kisfunkcionárius éppúgy, mint az ügyeskedő, meggazdagodni vágyó „kiskapitalista“ (kispolgár. Csurka mindezt groteszk humorral, szellemesen írta meg, „belecsempészve“ egy-egy oldalvágást a hatalomnak is (pl. a pártkórház, ahol vannak, akiket meg kell, másokat meg lehet, egyeseket pedig nem szabad meggyógyítani, vagy a korrupcióra való utalás - jó pénzért az „osztályellenség“ is bejut a pártkórházba stb.). Akkoriban ez természetesen általános érdeklődésre tarthatott számot. A baj csak az, hogy a művészi érték nem függ az aktualitástól, s nem helyettesíthető sem politikai érdekességgel, sem más „pillanatnyi érvényű“ dologgal. A remekművek kivétel nélkül olyan általános értékeket hordoznak, melyekben minden kor megtalálja a maga aktualitását, a neki szóló „mondanivalót“.

Hogy ebben az értelemben a Döglött aknák nem remekmű, azt a szerző is sejthette. Máskülönben aligha érezte volna szükségét annak, hogy az 1989-es várszínházi bemutatóra átírja művét. Nagyobb baj az, hogy ez az átirat - ellentétben az eredetivel- már a tisztes mestermunka, a jól megírt színdarab megnevezésekkel sem illethető. Az eredeti szöveg, a történet ugyanis ellenállt az aktualizálásnak. Azzal, hogy Paál és Moór konfliktusát 1945 helyett 1956-ból eredezteti, vagy Moór lángossütő helyett butikot kíván nyitni, nem lesz maibb, vagy többet mondó a történet. (Ráadásul a második rész végén egy helyen „benne maradt“ a lángossütő is, ami az előadásban roppant zavaró, mert ott addig butikról volt szó.) Amikor azonban a szövegben megjelenik az MDF, SzDSz, a rendszerváltás, végleg szét- feslik a dramaturgiai szerkezet, logikátlanságok, ellentmondások sorozata jön létre. Végül teljesen bizonytalanná válik, mikor is játszódik a történet, s miről is szól voltaképpen. Igaz, az idő már az eredeti változat fölött is eljárt, mert 1990-ben a magyar közvéleményben a vállalkozó „kiskapitalista“ nemcsak nem halott, de talán ez ma a leginkább áhított társadalmi státusz. Az 1950-es évek sztálinista kisfunkcio- náriusainak csillaga viszont olyannyira