Irodalmi Szemle, 1991
1991/3 - Archleb Gály Tamara: Az alternatív művészet alternatíváiról
Az alternatív művészet alternatíváiról sokat részesítve előnyben (intermediá- lis művészet: video-, vizuális, akusztikus költészet, performance, számító- gépes és lézerművészet, kísérleti zene és tánc stb.) A tomboló kánikula nem nagyon kedvezett az egyébként érdekes és hozzáértő elméleti előadásoknak: a cseh Miroslav Kiivar a lézerművészetről, Rudolf Ružička az 1989-es linzi elektronikus művészeti fesztiválról és elektronikus zenéről tartott előadást, a magyar származású párizsi Papp Tibor pedig a POLYPHONIX avantgárd művészeti fesztiváljának irodalmi vonatkozásairól számolt be (mely társaságnak ő az alelnöke). A magyarországi Petőcz András az audovizuális költészetről adott elő, vi- deovetítés kíséretében. A fesztivál másnapja kissé túlzsúfoltra sikerült (mindenki akkor akart szerepelni, amikor már, ill. még mind ott voltak...). Javaslatomat, hogy vigyenek véghez valami akciót úgy. hogy azt senki se lássa, nem vették komolyan. Az egyetlen, aki ettől függetlenül mégis megvalósította ezt, a budapesti Kelényi Béla performer és társa volt, akik egy kihalt parkban, nézőközönség nélkül, saját maguknak(ban) vezették le sajátos mágikus, meditatív jellegű performenszüket (tiltakozásként némely, szerintük üres, exhibicionista, dilettáns produkció ellen). A budapesti Dóra Attila és Kiss Sándor a város egyik terének medencéjében kezdte, majd annak különböző pontjain - az előzőleg liszttel, festékkel és „vérrel“ megjelölt helyeken - folytatta Stációk az utcán c. perfor- menszét, mely nyilvánvalóan a buddhista filozófiából merített ihletet, s mivel „anyaga“ az emberi test volt, a body art-tal (testművészettel) is sok rokon vonást mutatott. A jugoszláviai Szombathy Bálint FutbaUogramm címmel a tévé-ben egyidejűleg közvetített futballmérkőzés „lefolyását“ rögzítette papírra, a rúgások irányát grafikonként ábrázolva. A másfél órán át tartó művelet közben a pozsonyi Ľubo Stacho fényképész a jelenlevők bevonásával kon- ceptualista akciót vitt véghez. Latens kép címmel egy nagyméretű fénykép résznegatívjainak sötétben való közös előhívása, majd mozaikként való ösz- szerakása következett (a végeredmény: sikerét a hagyományosan „rosszmájú“ Rónai Péter tipikusan „destruktív“ hajlamaival persze, meg kellett, hogy zavarja, azáltal, hogy a „saját részét“ nem tette oda engedelmesen a többi közé...). A szombathelyi Székely Ákos „anti- videoklipet“ mutatott be. A rozsnyói Krausz Tivadar agresszív, arrogáns stílusban, szándékosan előidézett hangzavar közepette prezervatívba burkolt
