Irodalmi Szemle, 1991

1991/3 - Archleb Gály Tamara: Az alternatív művészet alternatíváiról

Archleb Gály Tamara

mikrofon előtt saját versét adta elő úgy, hogy csak részletek legyenek belőle érthetőek, s inkább az emóciókra, semmint a rációra hasson.

Az érsekújvári Mészáros Ottó Migrén címmel performenszt mutatott be, a rá jellemző humorérzékkel. A produkció első részében elegáns öltönyben, nyakkendőben, lakkcipőben két kék szódásszifonból kétoldalról (sztereo) iszonyatos üvöltés közben spriccelte fejére a szódavizet. A második részben (mely „teljesen különbözött az elsőtől“) egy hatalmas piros szifonból - ugyancsak velőtrázóan üvöltve - fentről spriccelte a vizet a fejére. Távozása után a darabot Július Koller pozsonyi konceptualista művész improvizációja toldotta meg: az ott maradt tócsába állva, karját ünnepélyesen a feje fölött keresztbe nyújtva, határtalan üvöltés mellett, maga mellé, a földre öntött egy teljes üveg üdítőt. Egyébként kettejük közös performen- sze - melyet a fesztivál keretén belül mutattak be - ugyanehhez a témához kötődött. Parafrázisként a fogalmak művészetének, a konceptualista művészet talán legközismertebb képi szimbólumára, J. Kosuth háromfajta médiumban kifejezett alkotására (fénykép, szöveg, eredeti tárgy), először annak felnagyított reprodukcióját, majd azt félrehúzva három valódi széket mutattak be a közönségnek. A teremben a székeket előzőleg saját, évek óta „alkalmazott“ individuális jelük - Koller: kérdőjel, Rónai: kérész - tülhúzás - alakzatába rendezték el... Produkciójuk később az utcán folytatódott: az átjáróra spray-vel kiírták: ANTIPERFORMANCE (ami Koller 1965-beli antihappeningjére való reakcióként is felfogható, de utalás Prechodová kultúrna situácia - Átmeneti kul- túrszituáció c. művére is), majd kivittek 3 széket, melyekre leültek.

A fesztivál egyik leglenyűgözőbb darabja Michal Kern Liptovský Mikuláš-i művész két performensze volt. Lényegében mindkettő - az egyik a szó szoros értelmében, a másik átvitt értelemben - az őt már régebben foglalkoztató nyomhagyás (a németeknél ez az irányzat Spurensicherung néven ismert) kérdésére kereste a választ. Az elsőben, melynek címe Nyomaim szétosztása volt, homokban hagyott kézlenyomatát „osztotta“ szét a jelenlevők közt. Az Egyike a Kazimír Male- viccsal folytatott dialógusoknak című viszont Malevics termékenyítő hatásának volt újabb gyümölcse (fekete négyzet alapra fekete humuszból jelképesen elrendezett négyzet). Végül az előzőhöz, s tavalyi „fészekosztásához“ hasonlóan ezt is szétosztotta („hadd gyarapodjon tovább Malevics négyzete...“).