Irodalmi Szemle, 1991
1991/1 - Sinkó Ferenc: A negyedik Róma (esszé)
A negyedik Róma mányai, a kegyetlenség atavisztikus örökségének korláttalan érvényesülése felé. A felé az elv felé, amelyet Sztálin egyik tanítómestere, Nyecsajev, Dosztojevszkij Ördögök]ének sötét hőse vallott és ültetett át a gyakorlatba: az egyes ember csak eszköz, amit bármikor fel lehet használni és áldozni hatalmi törekvésekért, mert a hatalmat és a politikát nem köti semmiféle erkölcsi parancs, mert „a testnek erőszak kell, a léleknek hazugság“. Lapzártakor kaptuk a hírt, hogy életének 79. évében elhunyt Sinkó Ferenc író, újságíró. Katolikus szellemű író volt, több regény szerzője. Reméltük, élete alkonyán lapunk munkatársa lehet még. E számunkban közölt esszéjében, sajnos, már egy lezárt írói pályára emlékezünk. Ez a nemzedék, amely évtizedeken át tántorgott a negyedik Róma apokaliptikus jelenetei és jelenségei között, a világtörténelem egyik legnagyobb csodáját éli meg. Eltűnt a negyedik Róma, és halála után omladozóban vannak intézményei. Mintha a Szellem, aki az emberiség történetét irányítja, még egy lehetőséget engedélyezne, hogy a népek erőt vegyenek a lelkűkben rejtőző atavisztikus indulatokon, és tovább kapaszkodjanak, vergődjenek a testvériség látomása felé.
