Irodalmi Szemle, 1991
1991/3 - Ivanka Hergold: Az éneklő diófa (elbeszélés)
Az éneklő diófa ember is alig éri át, majd pont a kurtalábú apátok... Miket nem beszélsz, te im- posztor! Aztán berontott a konyhába a nagyobbik fiú is:- Gyűjjék má, écsanyám, écsapánk fölmászott a diófára, ott kuksol és vigyorog. « Nem, ez nem lehet igaz, mondta magában, kimegy már, maga jár utána... Hát valóban, ott ül az öreg a diófa hegyében, látta a fapapucsa talpát meg a zöld nadrágját és a vihogó hangját is jól hallotta:- Mindened megvan, öreganyám, ami a szíved vágya volt! Mi ketten kvittek vagyunk! Nagyanyának még a lélegzete is elállt, hogy mi ütött most egyszerre ebbe a félnótásba.- Mindjárt kész a friss kenyér, gyere már le, te! - kiáltott rá, merthogy igencsak dühös volt.- Mindened megvan - hajtogatta az öreg - ami a szíved vágya. Már én többet nem eszek a te friss kenyeredbül, meg a darakásádból se, meg a más főztödbül se, és beszélni se fogok többet - mondta, aztán elkezdte nyekergetni a harmonikáját, és játszotta rajta attól kezdve éjjel-nappal azt a két tralalát, amit tudott. Nagyanya továbbra is kijárt a diófa alá, ó, még sokáig kijárt, hónapokig, any- nyi mondanivalója volt nagyapó számára. Elmondta vagy százszor, hogy naplopó, hogy soha életében nem is volt egyéb, s most már nem is lesz, hogy ilyen hitvány férjet még nem hordott a föld a hátán és hogy nem is szereti már.- Annyi baj legyen - szólalt meg egyetlen egyszer nagyapó. Mire nagyanyó:- Hát segítettél szénát kaszálni egyszer is? Eszedbe se volt. Segítettél szénát szárítani? Egy fenét! Segítettél a disznókat hajkurászni az erdőben, vagy leölni valamelyiket? Nem biz a! Hevertél a kuckóban, az ördög vinne el... Segítettél learatni a rozst? No ugye! Csak nyekergetted ezt a vacak harmonikát, azt is olyan gyalázatosan, hogy minden móvásasszony faképnél hagyott, magamra maradt a sok munka... Segítettél fölszántani, vagy elvetni a hajdinát? Nem segítettél! Ültél a mogyoróbokor árnyékában oszt törted a mogyorót... Leszedtél te már életedben egyetlen körtét is, úgy, hogy ne magad etted volna meg? Ugye, hogy nem! Egy szál szalmát keresztbe nem tettél ebben a házban - mondta most már szipogva minden rám maradt... Nagyapa nem szólt semmit, csak préselte egyre a harmonika fújtatóját. Nagyanya kezdetben gyapjút tömött a fülébe, meg a gyerekeknek is gyapjút tömött a fülébe, hogy ne hallják, s ne kelljen örökké arra gondolniuk, milyen elvetemült apjuk van.- Hát écsapánk merre van? - feledkezett meg magáról olykor valamelyik gyerek.- Eh - mondta ilyenkor nagyanyó imádkoznál érte inkább, te tökfej, hát hol a nyavalyában volna, mint a diófán! Es csak törte a fejét, miért éppen őket veri a sors, hisz gazdagok is, mindenük megvan... Valami jel lehet, vagy mi, tépelődött erősen és szakadatlanul, mitévő
