Irodalmi Szemle, 1991
1991/1 - Sinkó Ferenc: A negyedik Róma (esszé)
Sinkó Ferenc A cári küldetés azonban nemcsak külpolitikai, birodalomépítő feladatot jelentett, hanem uralkodói eszménykép követését is, mégpedig a bizánci császárokét. Bizánc Isten-központú birodalom volt, a császár Isten helyettese, az egyház feje, aki felette áll a konstantinápolyi patriarchának. Udvara a mennyei hierarchiát tükrözte. Az udvari nép úgy vette körül a császárt, mint a mennyek országában az angyalok, próféták és apostolok a Mindenhatót. Koronázási menete során többször is átváltozott, míg végül a páncéllal borított hős Krisztus megszemélyesítőjévé alakult át. Húsvétkor és karácsonykor tizenkét udvari méltósága kíséretében vonult be a Hagia Sophiába, ezek a tizenkét apostolt jelképezték. Amikor belépett a templom ajtaján, a nép leborult és imádta, mint Krisztus megszemélyesítőjét. A technika az állami, császári hatalmat szolgálta. A császári trónt arany oroszlánok őrizték. Amikor valamely külföldi követre hatást akart gyakorolni az udvar, az arany oroszlánok a padlót verték farkukkal, és rettentő ordítást hallattak. Mire a követ, aki leborult, felemelte a fejét, a trón a magasban lebegett. Minden alattvaló a császár tulajdonát képezte, személyében és vagyonával együtt. A legfontosabb iparágak a császár monopóliumai voltak. Ha valaki a fenségek részére fenntartott bíborszövetet adta el, vagy pedig a hajóépítés valamely titkát elárulta az ellenségnek, egy disznóval, egy kakassal, egy majommal és egy viperával együtt zsákba kötötték és vízbe fojtották. Az állam a bölcsőtől a sírig gondoskodott alattvalói jólétéről, de ellenőrizte nemcsak a tetteiket és szavaikat, hanem a gondolataikat is. A birodalom határait szigorúan őrizték. A külföldről érkező kereskedők és követek csak a császári postaúton haladhattak a főváros felé. A követek csak bizánci állami kísérettel közelíthették meg Konstantinápolyt. A kíséretbe az illető nép nyelvét ismerő megbízottakat osztottak be, hogy az idegenek szándékait minél alaposabban kikémleljék. Az orosz cárok hittek küldetésük természetfölötti mivoltában. És hitt benne az egész orosz nép is. Ő minden oroszok alattvalójának az atyja. Az „atyuska“ nem volt üres szó. Lelki hatalmat jelentett minden alattvaló felett. Hatására még a cár halálos ellensége, a minden hatalmat tagadó anarchista, Bakunyin is így ír Gyónás című iratában, amelyet fogságában vetett papírra az uralkodó számeg, szívleld meg ezeket, Te, istenfélő cár, hogy az összes keresztény országok a te egyetlen országodba jöjjenek. Tudd meg, hogy két Róma elesett, de a harmadik áll, s egy negyedik sohasem fog idegen kezekre jutni.“ A cárok végre is hajtották a filetoszi programot. Leverik a tatárokat, akik háromszáz évig tartották hatalmukban az orosz földeket, egyesítik az addig különálló tartományokat, leigázzák az északi és a Volga menti nomád népeket, átkelnek az Uralon, Moszkvához csatolják Ukrajnát, elfoglalják a Fekete-tenger partjait, Szibériát, Kamcsatkát, átkelnek a Bering-szoroson, telepeket létesítenek Alaszkában. Majd Európa felé fordulnak, hogy a szláv nemzetek pártfogóiként betöltsék krisztusi - messiási - feladatukat Nyugaton is, és valóban az ő egyetlen birodalmukban egyesüljön a Föld összes országa.
