Irodalmi Szemle, 1991

1991/2 - Soóky László: (A, EGY) Félbeszakadt vers... (vers)

Vers

míg mi szemben állunk önmagunkkal, nem tükör előtt, hanem valami lélekféle cserépdarab semleges (neutrális) pitvarában, félbeszakadtan.

Ez már a készülődés nyara, mondhatnám, készülődés fecskékkel, fókákkal, dacos leányanyákkal, a híd, mint a felfedezés lényege, a fecske is csak azért, mert ma, az ünnep küszöbén, míg szakadt a hó, kurta csivittel elrepült az ablak előtt, a fóka a fiam barátja, s a lányanya egy félbeszakadt emlék.

Izgalmában vicsorogva az egoista plüss-kutya, mely (ki) Cézár névre hallgat, engem bámul a szocialista- -realista ál-legók közül, marna, ha merne, szuggesztív tekintetem még megóv, de mi lesz éjszaka, ha a félbeszakadt mozaikképek az ellentmondások ívén összeállnak egy zavaros képpé? Annyi sületlenséget hall az ember, ki erre, ki arra hal, mint mondják, értelmetlen halállal, önkeze által, embrió korában,

(kora) vénségében, egy elvétett lépcső miatt.

Elfecséreltek minket,

miért vennénk komolyan magunkat?

II.

S a gyerekkor, a visszaemlékezés hieroglifé, a tanácstalan, mámoros és igaz dadogás, mikor szakad félbe a gondtalan türelmetlenség, a pontokba foglalt, de mindig terhes útmutatások bölcsessége? Amikor feljön a Hold? Később? Korábban?

Vanek sugallata szerint a kezdet kezdetén, hol (mikor) tér s idő azonos dimenziójú péppé lesz, mely terjed és