Irodalmi Szemle, 1991

1991/2 - Soóky László: (A, EGY) Félbeszakadt vers... (vers)

zsugorodik, mely maga a lüktetés egyetlen karcsú ecsetvonásban, négy suta ujjban, rémisztő koponyában.

Apa, anya. Hím, nőstény. Ondó, pete. Ösztön és varázslat, tudom én, de miért tudjam mások helyett a félbeszakadt létezést s az összefüggést a mesebeli tűzhányók között?

A villám (vallom) nem lesújt, hanem aláereszkedik, oly tétova s kiszámíthatatlan, mint a fát nyesegető kertész. Gyerekkor, félbeszakadt indulatok fonala, félbeszakadt sokágú forradalom, s a félbeszakadt vég.

III.

Szülőföld? Rég nem az enyém már, elvettem magam tőle, megfosztottam magamtól, de fiam bedőlt a Sátánnak, ő lel a szülőföld számkivetettségében békességet, mintha magamat hazudtam volna rá a felismerhetetlenségig megcsonkított képre, duzzogva és fanyalogva, míg ő csapdát állított Istennek. Szülőföld: félbeszakadt mítosz-válzlat, kelepce menny és a pokol között.