Irodalmi Szemle, 1991
1991/2 - S. Forgon Szilvia: Metaforikus képalkotás a Szigeti veszedelemben (tanulmány)
S. Forgon Szilvia Az egyszerűbb mondathasonlatoktól abban különbözik, hogy a viszonyító tag több, egymással alá-, illetve fölérendelő viszonyban álló mellékmondatból áll. Ezáltal az összetett mondat mellérendelő tagmondata komplex leírássá kerekedik. A homéroszi hasonlatnak is nevezett kettőskép két tagjának együvé tartozását a költő úgy kívánja érzékeltetni, hogy a hasonlat végén a viszonyítottat még egyszer megismétli: „Itt már sok török hull, mint tűz előtt az nád, Mellyet pásztor tavasszal gyújtogat, s vigad Látván tűznek, szélnek kemény harcolását; így hull az sok török, és szaladton szalad.“ (X/101) Az ily módon felerősített analógia sokkal intenzívebben érvényesül, mint a többi összetettmondat-hasonlatban. Ezekben ugyanis csupán részletezi az analógiát, de nem erősíti meg, ezáltal a kettőskép apró mozzanatokra esik szét: „Mint erős oroszlány nem késik barlangban, Mikor fekve találják vadászok abban: Kiugrik haraggal, sok erős dárdát ront, Vadászt halomban mar, erős hálókat bont, Valamerre fordul, piros vért sokat ont: így Túri cselekszik, töröktül bántódott.“ (II/7-8) „Minden kettőskép - írja Zalabai - eleve totalitásra tör, amennyiben egy bizonyos valóságdarabhoz újabb valóságdarabot társít...“2 Zrínyi a kép totalitását úgy éri el, hogy hasonló szerkezeti felépítést alkalmazva az analógiát halmozottan fejti ki, igazi barokkos lendülettel és virtuozitással: „Mint az mérgös sárkány, közel látván prédát, Készíti mérgös körmét s vérszopó torkát, Dühösséggel élesíti horgas fogát, Méregben usz, méreggel felfújja magát: Úgy Demirhám ballag...“ (X/21-22) A viszonyított tag a hasonlat második részében szerepel mintegy félsornyi terjedelemben, míg a viszonyító tag négy egész sort tesz ki, miáltal a következő szerkezeti képlet áll elő:
