Irodalmi Szemle, 1991
1991/2 - S. Forgon Szilvia: Metaforikus képalkotás a Szigeti veszedelemben (tanulmány)
Metaforikus képalkotás a Szigeti veszedelemben „Nem állhat borostyán, ha ledül az töly-szál“ (XII/85) c) A harmadik csoportba tartoznak a csonka metaforák. Ez a típus a legbonyolultabb költői kép, mert ebben érvényesül leginkább a rejtvényjelleg: „...hiszen benne nemcsak a konnotációkból összeálló analóg vonásokat kell megfejteni, hanem a második, az elhallgatott tárgyképet, a denotátumot is“.1 Működésének lényege, hogy a metaforatípus a teljes metaforától eltérően nem két tag, tehát a viszonyított és a viszonyító közötti kapcsolatot idézi föl, hanem, mivel csak a viszonyító tagot tartalmazza, a viszonyított kitalálását az olvasóra bízza. íme egy példa: „Nagy mamuz a lábán kemény földet szántja.“- olvasható az V. ének 62. strófájában. A költő a metaforát a Deli Vid lábán levő „mamuz“ és a földet szántó eke közötti szituációpárhuzamra építi, mégpedig úgy, hogy az egyértelmű analógiasort: „Nagy mamuz a lábán, mint az eke a kemény földet szántja“ megcsonkítja, elhagyja belőle a viszonyítót (eke), de annak jellemző tulajdonságát átruházza a viszonyítottra, ezáltal jön létre ez a sűrített képi hatású metafora. A költő az eposzban túlnyomórészt hasonlatokat alkalmaz, amelyek gyakran több sorra vagy strófára is kiterjednek. így éri el a barokkra jellemző képi túlburjánzást, míg a hasonlatokban megnyilvánuló részletező hajlamban a festőiség elérésére való törekvést kell látnunk. Ami a hasonlattípusokat illeti, az eposzban alig egy-két példát találunk a rö- videbb szó-szó illetve szó-szókapcsolat alakjában realizálódó hasonlatra. Annál több a már említett szó-mondat, szókapcsolat-mondat, valamint mondat-mondat relációban jelentkező hasonlat. Ez utóbbinak két típusát különböztetjük meg: 1) Amikor a viszonyító és a viszonyított egyszerű összetett mondatba ágyazva szerepel, mégpedig úgy, hogy a viszonyított a fő-, a viszonyító pedig a mellék- mondatban kap helyet: „De mint kűsziklának nem ártanak habok, Úgy semmit nem tehetnek bégnek gyalogok.“ (III/lll) Ezzel a típussal találkozhatunk a XV/10,111/25,11/62, XI/97 strófák szövegében is. 2) Amikor a hasonlat mondat-összetett mondat viszonylatában jelentkezik. Ezt a típust összetettmondat-hasonlatnak is nevezik, mivel a viszonyító tag több mellékmondatból álló összetett mondat. Ilyen felépítésű hasonlatra rengeteg példát találhatunk az eposzban: XV/56-57, X/21-22, VII/51-52, 111/78-79, V/37-38, 11/7-8 stb. Gyakori előfordulásuk ezért különleges helyet biztosít számukra a Zrínyiász kettősképei között. Ez az eredetét tekintve Homéroszra visszavezethető hasonlatfaj sajátosan barokk jelenségként érvényesül a Szigeti veszedelem stílusában.
