Irodalmi Szemle, 1991
1991/2 - S. Forgon Szilvia: Metaforikus képalkotás a Szigeti veszedelemben (tanulmány)
S. Forgon Szilvia pék túlburjánzásával ér el. A Zrínyiászban ennek megfelelően szintén tobzódnak a különböző metaforák és hasonlatok, sokszor egy strófán belül is. Az eposz metaforáit nem könnyű különválasztani, mert kombinálódnak, va- riálódnak, sokszor bonyolult szerkezeti láncokat alkotnak. Gyakran a metafora hasonlattá teljesedik ki, vagy éppenséggel a hasonlat redukálódik metaforává, és Zrínyi az egyiket a másikkal váltogatva használja. Ha mégis osztályozni akarjuk kettősképeit, a legcélszerűbb, ha az egyes képeket a bennük érvényesülő enigmatikus jelleg foka szerint csoportosítjuk. Az eposz metaforáit így három csoportba oszthatjuk: a) hasonlatok b) teljes metaforák c) csonka metaforák a) Az első típusba tartoznak a hasonlatok, a legkevésbé rejtvényszerű metaforák. Az eposzban ezek fordulnak elő a leggyakrabban és a legváltozatosabb formában. A hasonlatok a metaforákhoz hasonlóan két fogalom: a viszonyított és a viszonyító közötti hasonlóságot fejezik ki kettőskép formájában. Többnyire egy közös vonásra, egy hasonló elemre hívják föl a figyelmet. Az eposzra leginkább jellemzők a szókapcsolat-mondat és a szó-mondat relációban megvalósuló képzettársítások. Az előbbi típusra találunk példát a következő idézetben: „Mint vizi óriás, bán gázol az vérben...“ (X/98) A második típust pedig a következő sorral szemléltethetjük: „Ő is, mint szarvas gém, futkos az erdőkben...“ (XII/22) Az idézetekben szereplő költői képek csupán egy analóg vonás kiemelésével jelzik a viszonyított és viszonyító közötti kapcsolatot. Ez a jellegzetessége különbözteti meg a hasonlatot a vele közeli rokonságot mutató metaforától. b) A teljes metaforák alkotják az eposzban található kettősképek második csoportját. E két trópus rokoníthatóságát bizonyítja a kétpólusos jelleg (viszonyí- tott-viszonyító), valamint az analógia meglétén kívül az a tény is, hogy Zrínyi sokszor ugyanazt a képet használja egy-egy metafora alkotására, mint amelyiket a hasonlatokban alkalmazott. Ilyen pl. a borostyán-tölgy pár is, mely először aX. énekben Radován halálával kapcsolatban fordul elő egyszerű hasonlatként: „Láttad-é ledűlni régen nevelt tölgyfát, Kit erős kötéssel borostyán lehúzhat? így fekszik Radován holtan pogány alatt.“ (X/45) Ugyanez a kép a XII. énekben már mint egy részletezett metafora első tagja szerepel (XII/51), míg végül a 85. versszakban egyszerű metaforává redukálódik:
