Irodalmi Szemle, 1991
1991/2 - S. Forgon Szilvia: Metaforikus képalkotás a Szigeti veszedelemben (tanulmány)
S. Forgon Szilvia „Sohul nem találtak oly nagy ellenséget, Az ki, mint por szél előtt, el nem kerengett,“ (1/16)- míg az V. énekben már egy konkrét epizóddal kapcsolatban említi: „Budai török is futott, mint por széhü\ Előttünk, mert Isten volt fegyverünk körül.“ (V/18) A felsorolt képek elhelyezése és felhasználása tehát a legmesszebbmenőkig tudatos, hiszen nemcsak a jellemzésben, hanem a cselekmény megszerkesztésében is fontos szerepet töltenek be. Hozzásegítették Zrínyit az egyik legnehezebb feladat sikeres megoldásához: hogy művészi hitelességgel ábrázolja a kis számú védősereg fölényét a több százezer fős török tábor felett. A hadi élményekre utaló képzettársításokon túl azonban a szerelmi epizódot leíró énekben található hasonlatok egy része is személyes élményekre vezethető vissza. Nem szabad ugyanis elfelejtenünk, hogy a költő fiatal házas, mikor az eposzt írja, így legközvetlenebb élményeiből fakadnak az ilyen szép hasonlatok: „Mint borostyán fával öszvekapcsolódik, Mint kígyó oszlopra reá tekereszik, Bachus levele is fára támaszkodik, Ennyi mód két phoenix öszvecsingolódik.“ (XII/51) Cumilla a borostyán, Delimán a fa, melyre amaz ráfonódik - ez a társítás tér vissza a következő sorokban is: „Nem állhat borostyán, ha ledül az töly-szál“2 (XII/85) Amint látjuk, Zrínyi Miklós, a szerelmes ifjú férj heves átéléssel és személyes nyíltsággal festi le Delimán és Cumilla önfeledt összefonódását. Épp ez a férfias nyíltság segítette Zrínyit, hogy megtalálja tárgyához a legméltóbb, legkifejezőbb eszközt. Az eredeti kettősképek mellett megtalálhatók az eposzban a köznyelvben használt exmetaforák is3: a virág, a kígyó, az eb. „Ez volt szigeti leventáknak virágja;“ (V/62) mondja Deli Vidről a költő. Zrínyi közelgő halálát emlegetve pedig így ír: „Látom, hogy ma elvész az a szép virágszál (XIV/98)
