Irodalmi Szemle, 1991
1991/2 - S. Forgon Szilvia: Metaforikus képalkotás a Szigeti veszedelemben (tanulmány)
S. Forgon Szilvia egy másik példa: „Bán oly rettenetös az török táborban, Mint kasza előtt fű, hull török halomban.“ (X/103) De eredeti képnek kell tartanunk azt a hasonlatot is, melyben az analógiát a téli természet egy képével pontosítja Zrínyi: „Megszálla vár körül világrontó tábor, Mint szintén az Dunán az jéges sürü sor.“ (VII/17) A vadászgató főnemes megfigyeléseit a költő is nagy leleménnyel tudja hasznosítani: pl. a császár lovát jellemző hasonlatpárban: „Mint az sebes sólyom, mikor kél szárnyára, Vagy ha könnyű evét ugrik fárul-fára.“ (11/35) Nagyon szemléletes, ám a kompozíció szempontjából sem elhanyagolható a török sereget a hangyákhoz viszonyító metafora: „Ellepték az földet ezek mint az hangyák...“ (1/91) A török sereg számbeli fölényét próbálja ezzel érzékeltetni a költő. A továbbiakban azonban azt is megmutatja, mennyit ér ez a fölény. A VI. énekben a Zrínyitől megriadt ellenség eszeveszett kapkodását a megbolygatott hangyák futkosá- sához hasonlítja: „Láttad-é hangyákat mikor megbolygatják? Mint sietséggel ide s tova futkosnak, Nyomorultak nagy tojásokat hordozzák: Szintén így most ezek kétfelé kapdosnak.“ (VI/65) Hiába tehát a törökök számbeli fölénye, ha egyetlen magyar vitéz is ekkora zűrzavart tud közöttük támasztani. Zrínyi metaforái közül kiemelkednek a felhő-szél, illetve a vértó-holttesthalom köré csoportosítható társítások. Nemcsak rendkívüli expresszivitásuk és megjelenítő erejük folytán, hanem a mű szerkezetében betöltött szerepük szempontjából is egyedülállóak az eposz trópusai között. A/e//ió'-metafora már az I. ének végén megjelenik, amikor a költő, a hatalmas török sereget bámulva, így kiált föl: „Jaj! hova ez a nagy fölyhő fog omlani?“ (1/101)
