Irodalmi Szemle, 1991
1991/2 - S. Forgon Szilvia: Metaforikus képalkotás a Szigeti veszedelemben (tanulmány)
Metaforikus képalkotás a Szigeti veszedelemben új hangulatot ad a már megkopott képnek, így lesz a közhelyből Zrínyinél mély értékű motívum. Zrínyi az átvételek mellett gyakran él eredeti képekkel lis. Az e csoportba sorolhatók egy része személyes élményeken alapul, melyek leginkább a természetből, a népéletből, a katona életéből merítik tárgyukat. Az eredeti képek másik része a költői fantáziának, illetve közvetett élmények szülötte. A bikaviadal-hasonlatban Klaniczay Zrínyi olaszországi utazásának emlékeit véli felismerni.2 Teljes bizonysággal azonban ezt nem lehet állítani, mert a fiatal Zrínyi olaszországi utazásáról alig maradt fenn valami adat. A kettőskép ennek ellenére mit sem veszt szemléletességéből: „így monda s kezével megrázá nagy dárdát, Neveli magában hatalmas haragját, Amfiteátrumban így láthattál bikát, Az ki az fövényben köszörüli szarvát, Mely kapál csarnokon s fuj a az fövényét, Látván maga előtt kevély ellenségét, És előbb próbálja fában nagy erejét, Hogysem ellenségre kivigye fegyverét...“ " (XV/83-84) Zrínyi legközvetlenebbül természetesen a harci jelenetekben van jelen, de a katona, a hadvezér élményei tükröződnek a következő gyönyörű sorokban is: „Vedd hozzád lelkemet, mely téged alig vár, Miként segítséget hadtól megszállott vár...“ (11/77) A Demirhám és Deli Vid összecsapását érzékeltető hasonlatban alighanem a várostromok élménye transzponálódott: „Néha öszvemennek, néha eltávoznak, Mint ágyúbul kilütt fényes tüzes labdák, Mellyek levegőben öszvetalálkoznak: így cselekszenek ezek vitéz leventák.“ (XI/67) Az eposzokban számtalan ilyen hasonlatot, metaforát illene találnunk, hiszen a költő egész ifjúkorát hadakozással töltötte. Ennek ellenére elenyészőben csekély a számuk a többi metaforatípushoz viszonyítva. Sokkal több az olyan szókép, amely a természetből, a népéletből meríti tárgyát: „Hangas zöndülés lén az vitézek között, Mint mikor kemény szél megfuja az erdőt...“ (XV/10)
