Irodalmi Szemle, 1991
1991/2 - S. Forgon Szilvia: Metaforikus képalkotás a Szigeti veszedelemben (tanulmány)
S. Forgon Szilvia Ez a négy sor szinte parafrázisa Balassi híres Borivóknak valójának. „Te nyitod rózsákat meg illatozásra, Néma fülemile torkát kiáltásra, Fákat is te öltöztetsz sokszínű ruhákba.“ Balassitól más képeket is átvett Zrínyi, többek között az ekhó-motívumot, és több, madarakkal és állatokkal kapcsolatos szóképet is, amint azt Csanda Sándor megállapítja.15 De a szerelem költőjére emlékeztetnek a következő metaforák is: „ .....................Oh, szüvem, gyöngyöm! O h, szemem világa, oh én jobbik lelkem!“ (XII/90) (Lásd még XII/17, XII/46) Ide sorolhatjuk ezt az elterjedt képet is: „Ihon én is rabul mégyek teelődben.“ (XII/41) A XII. énekbeli epizód képi megformálásban reneszánsz példákat követ akkor is, mikor a szerelmet a tűzzel, a lánggal azonosítja: „Lű tüzet énbelém, kitül én gyúladok“ (XII/24) vagy amikor Delimán gyöngyének nevezi Cumillát (XII/17, 90). A reneszánsz költő képalkotásának tipikus és elterjedt elemeit véljük felismerni a felsorolt idézetekben. Mégis, a Balassira emlékeztető metaforák természetes könnyedséggel illeszkednek a barokk eposz bonyolult megoldásokra törekvő'stí- lusába. Zrínyi temékenyítően tudta felhasználni Balassi egyes fordulatait, de szerencsésen tudta alkalmazni - szükség esetén összeolvasztani - a korábbi magyar költészet nyelvét és annak stiláris elemeit is. Ezt egészítik ki a görög-római hagyományokból és a külföldi eposzokból átvett stilisztikai sajátosságok és a népképzelet szülte, a népi hitvilág inspirálta képzettársítások. A Szigeti veszedelem szóképeinek forrásait tekintve, az eposz a metaforák szintjén is szintetikus mű, mely világirodalmi mintákra támaszkodva, de elsősorban a magyar irodalom fejlődésében gyökerezve jött létre, s szóképeit tekintve is szintézise mindannak, ami korábbi irodalmunkban jellegzetesen magyar volt.
