Irodalmi Szemle, 1991
1991/2 - S. Forgon Szilvia: Metaforikus képalkotás a Szigeti veszedelemben (tanulmány)
S. Forgon Szilvia műköltészettel, vagy - ha úgy tetszik - a magyarság, a latinitás és a biblikusság egységét, mely magát az eposzt is olyannyira jellemzi. Ezek után térjünk át a népköltészeti elemek stílusalakító szerepére. A Szigeti veszedelem telis-tele van a népköltészetre utaló jegyekkel. Itt most nem foglalkozunk az olyan stiláris sajátosságokkal, mint a párhuzamosság, allite- ráció,.ismétlés, regresszió, amelyek egymást érik az eposzban. Mi csupán a metafora, illetve a hasonlatszerű formulák vizsgálatára szorítkozunk, ezekre hozunk fel néhány szemléltető példát. Már a Zrínyiász genézisénél sem mellőzhető a néphagyomány szerepe, hasonlóképpen beolvasztotta Zrínyi az eposzba a nép képzeletvilága szülte elemeket, kettősképeket is. Ezek a költői képek elsősorban a hősök jellemzésénél játszanak szerepet. A törökök, szerecsenek, Kamber, Demirhám egyaránt „sívó“ vagy „dühös ördögök“ (1/76, VI/104, VII/92, X/8...). „Mint az sívó ördög, Kamber Vidra megyen“ olvashatjuk a VI. énekben. Megfigyelhető, hogy az ördög hasonlatot a költő kivétel nélkül a török fél jellemzésekor szerepelteti. Ezzel szemben Delimán, mint mesebeli tündér jár az ellenség sorai között. Az analógia szinte kínálja magát: a népmesék világa ez, ahol a jó és a rossz a gonosz tündérek és ördögök képében csatározik egymással. Ebbe a csoportba sorolható a mesékből is imert sárkány - motívum is, melyet Zrínyi leggyakrabban Demirhámra alkalmaz (VII/86, X/21, XI/58), de népi eredetre vall az a szemléletes kép is, melyben a szigetvári hőst „vízi óriáshoz“ hasonlítja: „Mint vízi óriás, bán gázol az vérben...“ (X/98) Mesés tulajdonságokkal találkozhatunk az egyes csodás paripák leírásában is. A szultán lovát pl. így jellemzi Zrínyi: „Az orra likjain langos szellők mennek, Szája tajtékot vér, mint vizi istennek.“ (11/33)- de tüzet fúj orrából a hajnal szárnyas paripája is (VIII/1). A mesék világát idézi az a kép is, melyben a csodás ló gyorsaságát a madáréhoz hasonlítja: „Karabul, mint madár, nem nyom nyomot földön. De mint süvőtő nyíl megy olyan sebesen. Ő futhatott volna által az tengeren, S nem esmerszett volna, hogy van viz az körmén.“ (XIII/28)
