Irodalmi Szemle, 1991
1991/2 - Tőzsér Árpád: Mila Haugová verseiről - Mila Haugová: Belső tenyér: A küszöb alatt; xxx; Goya; Az őrült nő; Mezítelenül; A test írása; xxx (versek)
Mila Haugová A küszöb alatt Benő a fű a házba mi benn csendben kettős árnyék szemben velünk eleven emberfák Goya azonosak akarunk lenni saját magunkkal teliholdként kitölteni együttes terünk sétálunk vakon növünk egymásban gyűlöletből szeretetből átmeneti házat építünk a küszöb alatt házi kígyónk fekszik két tányér s benne tej kiáltok kiáltasz csendes füttyszavunkra keskeny nemes fej emelkedik föl kétágú nyelv véd bennünket míg mi őt védjük maga a sötét szeme őrültmód pontos ék a sötétség hasábjába még állat lassan már mi is benő a fű a házba a viaszszobrok a forró éjszakában elomolnak a házunk a füvekkel lélegzik s mi a házunkkal a távolban más házak más kígyók más mi------M i vagy, ha nem látlak? Madár, mi saját karjának ágán üldögél? Arc a színek és fények forró tükrében? Sivatag, melyben a Kis Herceg éppen alváshoz készül? A nappali test torzója? Meztelen magú fa? A halál mosolya - Ora serrata retinae - Halott apád apja? Meg nem született fiad fia? Mi vagy, ha nem látlak? A te akkor is te vagy? Goya A vakok éjjel táncolnak. Tébolyult arcukat simogatják. Megfejtik a találós kérdést, amit a halál adott föl nekik. Fagyos éjjel a szeretkezés kínjai között - még távol az alvó vadállat karmaitól. Létezés, valahol a kettészelt sötétségben.
