Irodalmi Szemle, 1991
1991/2 - Tőzsér Árpád: Mila Haugová verseiről - Mila Haugová: Belső tenyér: A küszöb alatt; xxx; Goya; Az őrült nő; Mezítelenül; A test írása; xxx (versek)
Versek Pontos lázálmok. A látottak határa bennünk Goya! Mozgó tükör egy merev arcban. ...vagy szenvedélyesen élsz, vagy csak a halált várod... A haj, a köröm s a karom nő úgy is... Legyen bátorságod nem írni. Sohase kapom meg, amit elvettem. Álmom egy halott nő álma, saját nyomait szaglászó tévelygő állat... A szó gyűlöli a szót. A szó szereti a szót. Láttalak. Félig lecsúszott álarc az arcon: a halál misztériumában rajtakapott vágy. Hangodat hallva megtérek, elhallgatok, ha a seb szája becsukódik. Tél van vagy csak a szerelem van fogyóban? Nappal, éjszaka, nappal, éjszaka, - Messze a parttól, mélyen a szerelem piros szívében. Az őrült nő Mezítelenül „ha nem jössz hát nem is tudom hogy már más évet írunk mint tavaly“ van aki nem is sejti a havat a nyárfa ezüst bordáin visszavonhatatlanul végigfutott az egykor-volt dolgok lángja az őrült nő rémült feje is végigfut rajta félelme: „káposztalepke vagyok“ itt van velünk az otthonunkban a magánhangzók színéről szóló szonettben
