Irodalmi Szemle, 1991
1991/2 - Varga Imre: Szabadság?; Az ablakból (versek)
Versek vagyis: nem ez. Közelítse példa megint. Akkoriban azt hittük, terhes vagy (pedig vigyáztam, nehogy. De a jövő nem alszik. Merthogy: folyton közelít). Miközben a lehetet őröltem magamban napokig, terveztem, vívódtam, megjelent ez a galamb. Élő forma, mi töltse be? Mit üzen véle* a túlil A meg nem valósult? Ez a szegény kis szárnyas hozta a gyöngédséget; nagyon megszerettelek. Kiküzdöttem az esélyt ólomszérűmön. (Mint a mesében. Még most is elszorul rá a torkom). De nem tudom, ugyanakkor merrefelé és mit. De amikor megjött újra a menzeszed (s hálásan virrasztottál mellettem, aki külföldről tértem meg aznap);... aztán: vége! Hirtelen mint a rossz mesének. Kapcsolatunk - odakint vagy bent - kihamvadt, s ekkor lobbantak föl (ezek) a versek. Azóta láttam már rózsaszín fényt sugárzó galambot egy barlang boltozata alatt. (Én voltam az). Valakin ez a fény segített. Mert akartam nagyon. Érdek nélkül. Magamból. S ezt a fénylő szárnyast, ezt röptetem mások felé, akiknek több kéne világ. Akiknek most kéne egészen. Lebegjen a madár szabadon, egyedül: mindenkiben középen, mozdulatlan. 1989. június 4.
