Irodalmi Szemle, 1991

1991/2 - Varga Imre: Szabadság?; Az ablakból (versek)

VARGA IMRE

Szabadság?

„Most szabadabb vagyok, az biztos“ mondta hetekkel később a mozgólépcsőn felfelé, javítom: lefelé, miután eltűnt.

Felmordult, sajnos, benned a hiúság; hülyeség, így volt:

„Na és mire mégy ezzel a fene nagy

szabadsággal, ha folyton véresre marod

s harapdálod az ujjad“* Pedig te is érzed a rosszban

a jót. De sértett, hogy amit mond, nem igaz,

mert zavart volt, repdeső lélek, testét mégis

büszkén kihúzta szerep-idejére. Ingerlő

nagyon, az hát, s komikus. Három hete még

hogy sugárzott lábadnál kuporogva, mások

is szemükre kapták, dicsérve, látszott,

micsoda boldog. (Akaratával ellenvést, meglehet,

mert meggyőzködi magát, hogy ő nem lehet, ő nem. Mert

nincs róla előképe, családi.) Most meg: véresre rágott

és vésett körömágyakkal, kapkodó szemmel.

Mért hazudik? Mert ha ő kizárhat valamiből,

a világnak csuda jó lesz? Mert ő nélküled is? Pedig kétség nincs, az egész szereplés teérted. Jól összezavarta önmagát, ha szólnál, még sértettebben menne haza.

Fájdalmat kelteni. Zavart. Öncsalni. Ez nem, az csöppet sem szabadság. Csapdában szegény.

1989. május 11.

*Körömrágás - valószínű oka: csalódás. Az ént kimarni. Egy szülő rosszakarata. A javasolt új gondolkodásminta: Biztonságos számomra felnőttnek lenni. Örömmel, könnyedén, jól irányítom életemet.

Louise L. Hay