Irodalmi Szemle, 1991
1991/12 - Farnbauer Gábor: Fantazmák3. (gondolatregény)
Fantazmák 3. 10.3 A Valamiről viszont általában csak hisszük, hogy van és mozog. Mert a Valamit konkrét formájában tapasztaljuk, de az Varázs és Csalatkozás. 10.4 Szerencsénkre azonban vannak olyan megbízható Csalatkozásaink, amelyekre „lehet számítani” — „mindig” ugyanúgy csalatkozunk bennük. Egy Asztal például biztosan nem az, aminek látjuk, de azért számíthatunk azzal, hogy az „esetek többségében” mégis asztalnak látjuk. Megebédelhetünk rajta nap mint nap, holott rakoncátlan paripa bármelyik asztal, csak mi nem látjuk a rúgkapálását. ms Ez a relatíve állandó, megnevezhető valami a Homeosztázis. Az állandó demiurgoszi forrongásban kialakuló mozgásképletek forrongó állandósága. A Minden Mozgásban van, és ebben a mozgásban a . Valamik és a Valamik Mozgása látszódik, de nem Van. A Valami látszólagos léte: a Minden mozgásának látszata. A Valami Testének mozgása a Tevékenység. A Valami Lelkének mozgása a Metatevékenység. A Valami Teste „testnek” látszódik, de valójában Mozgás. A Valami Tevékenysége mozgásnak látszódik, de valójában „test”, csak nem annak látszódik. A Valami Tevékenysége egy Időben és Térben kiterjedt Test, amelynek látjuk a (benső) mozgását, ezért nem érzékeljük testnek. A Valami Testének közvetlenül nem érzékeljük a „benső” mozgását, ezért testnek tekintjük. Ha valamilyen Testnek mégis belelátunk a mozgásába, akkor az más Test, vagy más Testek Tevékenységévé (mozgásává) válhat szemléletünkben. 10.6 Egy példa: vegyünk egy ventilátort, tapogassuk meg a propellerét. Hangosan mondjuk ki, hogy ez egy propeller. Utána kapcsoljuk be a ventilátort. Azt tapasztaljuk, hogy a propeller eltűnik a szemünk elől, és a helyén valami fátyolos berregés marad. Ha elképzeljük, hogy sosem láttunk még ventilátort, és valaki elénk teszi bekapcsolt állapotban, akkor feltehetően azt gondolnánk, hogy ez valami... Valami. Nem gyorsan forgó propeller, hanem egy fátyolos berregő. Egy tárgy, amely ilyen. Egy dolog, amely áttetsző, berreg és szellő jön ki belőle. Ha óvatosan hozzányúlnánk ehhez a „fátyolos berregőhöz”, akkor azt éreznénk, bizsergeti és égeti az ujjunk begyét. Akkor már azt is tudnánk, hogy ez a valami — bizsergető és forró, áttetsző és szellő jön ki belőle. Ha viszont odajönne egy kisokos fizikus, és kikapcsolná a ventilátort, akkor kiderülne, hogy ez a bizsergetve forró és áttetsző valami NINCS. Elsősorban nem az derülne ki, hogy a propeller forgott, és ezért... stb., hanem az, hogy valami, amiről mi azt hittük, hogy VAN, tulajdonképpen nincs! Mert valami egészen más dolog mozgásának a látszata volt. A kisokos még megmagyarázhatná, hogy azért éreztük forrónak, mert az az igazság, hogy „forróság” se VAN. Mert a forróság a számunkra
