Irodalmi Szemle, 1991
1991/12 - Farnbauer Gábor: Fantazmák3. (gondolatregény)
Farnbauer Gábor láthatatlan mozgás sebességének „látszata”. A jég részecskéi sokkal lassabban mozognak, mint vízzé olvasztva vagy forrásba hozva. De a jég részecskéinek mozgását nem „látjuk”, csak érzékeljük — hőmérsékleti benyomás formájában. Felemelően megsemmisítő elképzelni, hogy az egész emberi élet ilyen szűzi tudatlanságra alapozott szemléleti gondtalanság. Hogy minden, amiről mi azt hisszük, hogy Valami, tulajdonképpen másvalami. Sőt, minden, amiről mi azt hisszük, hogy más, tulajdonképpen másként más. 10.7 (A csalatkozásban is csalatkozhatunk, ezért szorítkozzunk azon esetekre, amikor felismerhetjük egy-egy csalatkozás működését.) Sok mindent nem tudhatunk, és amit tudhatunk csak arról szólhat, hogy miként csalatkozunk benne. 10.8 Egy másik példa: az ibolya illata. Ámokfutást végzünk a tavaszi erdőben. Bezsongunk az ibolya édes illatától. Közben a kémikusok szerint arról van szó, hogy az ibolyák gálád molekulákat bocsájtanak ki a levegőbe, ahonnan belemásznak az orrunkba, és ott ezek a molekulák kémiai reakcióba lépnek bizonyos idegvégződéseinkkel, amelyek idegi ingerületet keltve megváltoztatják az agyálományunk elektromágneses terét, és mi úgy érezzük, hogy már egészen odavagyunk az ébredő természet bimbózó idomaitól. 10.9 A kisokos fizikus még azt is hozzátenné, hogy az ibolya illatának molekulája is csak látszat, mert az meg különféle atomokból áll, amelyek viszont további, elemibb részecskékből, amelyek a kvantumelmélet szabályai szerint birizgálják idegvégződéseinket. 10.10 A „spekulatív ontológus” erre azt mondaná, hogy még most sem értünk a végére, mert nincsen is ennek vége... 11. A mértéktartás eltúlzott igénye elveszejti a Mértéket. 12. Nem tudok napirendre térni afölött, hogy a víz valójában nem forró, hanem nagyon gyorsan mozognak a molekulái. És a lényeg nem is az, hogy mi a „forróság”, ha nem forróság, hanem maga az a tény, hogy a „forróság” valami más... 13. Ha azt a minimális ismeretet keressük, amelyből ki lehet indulni. Azért legyen minimális, hogy minimális legyen a tévedés lehetősége. Azt kell látnunk, hogyha látunk egy asztalt, akkor nem az asztal „van”, hanem van valami, amit mi úgy nevezhetünk, hogy látunk egy asztalt Az asztal látszat, egy viszonylagos formaállandóságból elvonatkoztatott képzet, ni Megtehetünk bizonyos elhatárolásokat, de a határok alapvető tetszőle- gességének tudatában.
