Irodalmi Szemle, 1991

1991/12 - Kulcsár Ferenc: Imádságok VI. (esszé)

Imádságok VI. Anyanyelv, jámbor Jézus-fia vagy, keresztre van téve mindenegy szavad, s mi, akik az átkok oldását keressük, a vérző szókat a keresztről levesszük... Novella. Éppen elég fény van ahhoz, hogy lásson, aki látni akar - és éppen elég homály, hogy ne lásson az, aki nem akar. Önismeret és civilizáció. A világ legsúlyosabb és legnagyszerűbb magá­nya egyben az emberi történelem legnagyobb írójának a szülője is. Mózes, miu­tán - mintegy Káin nyomán - Egyiptomban gyilkossá lesz, a Hóreb és a Sínai gránátóriásai között elterülő pusztaságba és pálmaligetekbe menekül, hogy ott negyven évig hallgasson és elmélkedjék. Ebben a felfoghatatlan, bűnnel terhelt, halálra váró negyvenéves magányban - anélkül, hogy Mózes csak sejtené is - Is­ten felkészíti őt arra, hogy megírja nemcsak mindazt, amiket szem nem látott és fül nem hallott és kéz nem érintett és az emberi szívbe nem ment be, hanem a világ és az emberiség kezdetét és jövőjét is. Mózes szavai a teremtésről Isten akaratá­ból, tehát Isten sugallatára íródtak, hiszen akinek van füle a hallásra, az feltétle­nül hallja, hogy Mózes előadása úgy hangzik, mint egy szemlélt dologról való tu­dósítás, amit néhány nagy, fenséges, szinte akadozó szóval ad vissza a látnok. És mindez miért? Vajon nem azért-e, mert Isten évezredekre meg akar ajándékozni bennünket Mózes írásain keresztül? Minden bizonnyal igen. A Teremtő közölni kívánja te­remtményeivel elképesztő: ezért elkeseredést és engedetlenséget kiváltó, ugyan­akkor emberi erőfeszítést és együttműködést kicsikaró üdvtörténetét: az emberi­ség nevelésére és megváltására vonatkozó tervét, az ember teremtése, bukása, megváltása, megigazulása és megszentelődése láncolatában. S mikor majd az em­bernek Fia felemeltetik a kereszten, miként Mózes kígyója a pusztában, ez a megszentelődés elvégeztetik: bepecsételtetnek Mózes és a próféták, az értelme­sek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége (...), az istentelenek pedig istentele­nül cselekszenek, és az istentelenek közül senki sem érti; de az értelmesek értik, és tudják, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek birodalmán, s hét idő múl­tán ANNAK adja azt, akinek akarja. S Mózes évezredekre szóló jövendölése tö­kéletesen végbemegy: ... AZ neked a fejedre tapos, te pedig ANNAK sarkát mar- dosod. Ki ez az AZ? Az, aki Van, és az, aki Lesz: az embernek Fia, aki halála előtt a világra lobbanjta a mózesi üzenetet: És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ŐK is megszenteltekké legyenek az igazságban; az igazságban, ami a kért és abszolút gazdagság, vagyis a tökéletes önismeret. Aki meg is ismeri a minden- séget, ha önmagában hiányt szenved, mindenben hiányt szenved. És kik ezek az ŐK? Szintén az embernek fiai, akiket isteneknek monda, mert hozzájuk az Isten beszéde lön (és az írás fel nem bontható); tehát azok, akik nem lettek magokat bölcseknek vallván balgatagok, hanem felismerték, ami nyilván van ő bennök (tudniillik Isten lelkét), ezért tudják, hogy ami Istenben láthatatlan (...), a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik. S ha megértetvén megláttatik, akkor világosan áll előttünk, hogy a világegyetemet iste-

Next

/
Thumbnails
Contents