Irodalmi Szemle, 1991
1991/12 - Kulcsár Ferenc: Imádságok VI. (esszé)
Imádságok VI. kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen. Örök időktől fogva felkenet- tem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva. Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak. Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem. Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét. Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget; mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai; mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az ő parancsolatját, mikor megállapító e földnek fundamentomait: mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben. Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az embereknek fiaiban. És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják. Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok! Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén. Mert aki megnyer engem, nyer életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot. De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti a halált! Mit tudunk még az Igéről? Ó benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága. És az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk. S tegyük még hozzá: ezt az Igét megtestesülése után Jézusnak (szabadító) és Krisztusnak (felkent) nevezték, aki János szerint élet, világosság, dicsőség, kegyelem, igazság és teljesség, ezért aki az Igét ismeri és befogadja, az a helyes tudást birtokolja, vagyis szabaddá lesz, feloldódik az emberi tragédia alól: a rossz, az anyag (a test), a sötétség helyett a jó, a szellem (a lélek) és a fény lesz a jutalma. Mielőtt gyanúba keverednék, el kell mondanom, hogy nem a bibliamagyarázó babérjára vágyom; nem, az igéről, a szóról, a nyelvről szeretném elmondani azt, amit feltétlenül fontosnak gondolok. A „friss“ kaland Václav Havellal kezdődött, pontosabban Havel egyik esszéjével, s hogy érthető legyek, idéznem kell néhány gondolatát: Kezdetben vala az Ige - áll a legfontosabb könyvek egyikének, János evangéliumának első oldalán. Ebben a könyvben ez azt jelenti, hogy minden teremtés forrása az Isten szava. De nem áll-e ez átvitt értelemben minden emberi cselekvésre is? Nem a szó a legsajátabb forrása-e annak, ami vagyunk, sőt maga az alapja az űrbéli lét ama formájának, amelyet embernek hívunk? A szellem, az emberi lélek, önmagunk tudatosítása, általánosítási és fogalmi-gondolkodási képességünk, az a képességünk, hogy a világot világként és nem saját környezetünkként értelmezzük, és végül, hogy a halál elkerülhetetlenségének tudata ellenére élni tudunk -nem közvetíti-e mindezt, sőt nem teremti-e meg mindezt a szó? A kereszténység a Bibliát, a Szent írást Isten sugallatának tartja: Ama férfiakat, akiket a Biblia megírására a nagy Isten felhasznált, az ő határtalan hatalma és tökéletes bölcsessége által irányította, hogy a bibliai tudósítás helyes és az igazságnak megfelelő legyen -mondja az amerikai bibliamagyarázó, J. F. Rutheford. Pál szerint is a teljes írás Istentől ihletett, Péter szerint pedig a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei, s az Úr beszéde megmarad örökké. Tehát az iménti Havel-idézet indított rá, hogy a könyvek könyve alapján megpróbáljam Havel állításait igazolni vagy cáfolni, esetleg továbbgondolni. Láttuk,
