Irodalmi Szemle, 1991
1991/12 - Kulcsár Ferenc: Imádságok VI. (esszé)
Kulcsár Ferenc zabáit, hogy bendőjében emésztetlenül átkotyvassza az emberiség közös kincsét, a szellemi emlékezetet, hogy aztán böfögve kiöklendezze tányérjainkra az egyedül üdvözítő tudományos zabát, ezt az ízetlen, fűszertelen, fótién antigenezis-há- nyadékot. Ezen éltünk, ezen a hideg ópiumon, nem csoda hát, hogy alacsonyak és sápadtak maradtunk, Európa albérletébe zárt kolduskosztosok. Miért viselkedett ily kicsinyhitűen a rém? Mert szellemileg felkészületlen és primitív volt - ebből eredően pedig agresszív. Paradox módon, önnön vélt hatalmától megrészegülten élt, mégis saját józan fiait rendelte elvonókúrára. Igen, fiai kínosan-hosszú időkön át a szellemi elvonókúra zárkájában kuksoltak, s csak álmodtak - ha álmodhattak - a világszellem szabad mámoráról. Tudtuk, hogy hazugságra csak légvárat lehet építeni - jövőt nem. Ez volt a fájdalmunk - de a reményünk is. S most itt állunk reményben és terrorban, dadogásban és dühben, alacsonyan és sápadtan, világanyanyelv-hiányban, s csak Isten és egy hajszál választ el bennünket attól, hogy újra elszigetelődjünk, csalódottakká váljunk; s tudjuk már, a csalódott ember - mivel mást nemigen tehet- a mindennél veszélyesebb, mert önzést és kizárólagosságot, rosszabb esetben brutalitást is szülő nacionalizmusba menekül. Egyetlen jó út áll előttünk: vissza kell szereznünk a Szó becsületét és méltóságát. A feladat roppant nagy, ám a tét is legalább akkora. Tanulás és ima, tér és idő, türelem és kegyelem kell, hogy végbevihessük. Novellä. Dél körül járt az idő, mire a légionáriusok elvégezték véres munkájukat. Jézus a kereszten függött (...) Kaifás, mint főpap, hivatalból jelen volt, és a Főtanács ottlévő tagjaitól körülvéve várta, hogy Jézus végre megtörjön és bevallja bűnösségét. Mikor világossá vált, hogy erre hiába várnak, sietve visszatértek a városba, hogy részt vehessenek az ISTEN-tiszteleten. Isten — Ige — Ember. A Bibliából értesülünk róla, hogy az Ige (Logosz, Ámen), azaz a hű és igaz bizonyosság volt az Isten teremtésének kezdete. Isten őáltala, az Ige által teremtette a világot - az eget, a földet, az embert és minden élőlényeket, s ugyancsak az Ige által küldte üzeneteit az ő többi intelligens teremtményéhez, kivégzett és üldözött próféták, bölcsek és írástudók közvetítésével. Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige. Minden ő általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett. A Példabeszédekből továbbá megtudjuk, hogyan vallott az Ige önmagáról, miután kinyilatkoztatja, hogy az ő szájának felnyitása igazság, mivel övé a valóság, így az erő is: Igaz az én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog. Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt. Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat. Mert jobb a bölcsesség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörűségek ehhez egyenlők nem lehetnek. S az ő tanítása és tudománya, az ő valósága és ereje maga az élet azok számára, akiknek van füle a hallásra, mert hiszen az ő beszédei semmiképpen el nem múlnak, mivel ő, az Ige mindenek tanúja öröktől fogva s mindétig: Az Uraz ő útának
