Irodalmi Szemle, 1991
1991/12 - Kulcsár Ferenc: Imádságok VI. (esszé)
Kulcsár Ferenc kőjöknek négy orczája vala, és négy szárnya mindenikőjöknek; és lábaik egyenes lábak, és lábaik talpa mint a borjú lábának talpa, és szikráznak vala, mint a simított érez színe. Továbbá emberi kezek valónak szárnyaik alatt négy oldalukon. Szárnyaik egymás mellé lévén szerkesztve, nem fordultak meg jártukban, mindenik az ő orczája irányában megy vala. A kerekek mintha társiskőből készültek volna, és mind a négyüknek ugyanazon egy formája vala, és úgy látszának egybeszerkesztve, mintha egyik kerék a másik kerék közepében volna; ha azok mentek, ezek is mennek vala, és ha azok álltak, ezek is állnak vala, és ha fölemelkedtek a földről, fölemelkednek vala a kerekek is mellettök, mert a lelkes állatok lelke vala a kerekekben. És haliám szárnyaik zúgását, mint sok vizeknek zúgását, úgy mint a Mindenhatónak hangját, mikor járnak vala, zúgás hangját, mint valami tábornak zúgását; mikor állának, leeresztik vala szárnyaikat. És lön kiáltás a mennyezeten felül, a mely vala fejők felett, és ők megállván, leeresztik vala szárnyaikat. És a mennyezeten felül, a mely fejők felett vala, látszék mint valami zafirkő, királyi széknek formája, és a királyi széknek formáján látszék mint egy ember formája azonfelül; és látám izzó érez ként ragyogni, a melyet mintha tűz vett volna körül derekának alakjától fogva és fölfelé; és derekának alakjától fogva és lefelé látám, mintha tűz volna. És fényesség vala körülötte... És látám, és ímé egy kéz nyúlt felém, és ímé benne egy könyv türete vala. És kiterjeszté azt előttem, és ímé be vala írva elöl és hátul, és írva valónak reá gyászénekek és nyögések és jajszók. És mondá nékem: Embernek fia! a mi előtted van, edd meg; edd meg ezt a türetet... Felnyitám azért számat, és megéteté velem azt a türetet. És mondá nékem: Embernek fia! minden beszédimet, a melyeket szólok néked, vedd szívedbe, és füleiddel halld meg... És kinyújtó egy kézformát, és megragada engem fejem üstökénél fogva, és fölemelve vitt engem a lélek a föld és az ég között, és bevive engem Jeruzsálembe isteni látásokban... És kiálta füleimbe nagy felszóval, mondván: Hozzátok el a városra a meglátogatásokat, kinek-kinek a kezében legyen vesztő eszköze. És ímé hat férfi jő vala a felső kapu útjáról, a mely északra néz vala, mindeniknek kezében zúzó eszköze, egy férfi pedig köztük gyolcsba vala öltözve és íróeszköz vala derekán... És monda az Úr néki: Menj át a város közepén, Jeruzsálem közepén, és jegyezz egy jegyet a férfiak homlokára, a kik sóhajtanak és nyögnek mindazokért az útá- latosságokért, a melyeket cselekedtek annak közepében. És amazoknak mondá az én hallásomra: Menjetek át a városon ő utána, és vágjátok; ne kedvezzen a ti szemetek, és ne szánakozzatok: Vénet, ifjat, szüzet, gyermeket és asszonyokat öljetek meg mind egy lábig, de azokhoz a férfiakhoz, a kiken jegy van, ne közelítsetek, és az én templomomon kezdjétek el. És mondá nékik: Fertőztessétek meg a házat, és töltsétek meg a pitvarokat megölettekkel. Menjetek ki. És kimenének és öldöklének a városban. És lön, hogy levágák őket, és én megmaradtam és esém az én orczámra és kiál- ték és mondék: Ah, ah, Uram Istenem, avagy ki akarod-é irtani Izrael egész maradékát, mikor kiöntöd búsulásodat Jeruzsálemre? És mondá nékem: Izráel ésJú- da házának vétke felette nagy, mivelhogy tele a föld vérontással, és a város tele
