Irodalmi Szemle, 1991

1991/12 - Mórocz Mária: Epilógus (elbeszélés)

MÓROCZ MÁRIA

EPILÓGUS

„Hiszen a színjáték mi más, mint a megkerülhetetlen jelen idő görcsös erőfeszítése arra, hogy megélje a múltat vagy a jövőt?“

(Nádas Péter)

Eszter eddigi élete folyamán megpróbált úgy élni és dönteni, hogy ne tehessen magának szemrehányást. Gyengébb pillanataiban mindezt másokra is vonatkoztatta, de kénytelen volt mindig beismerni, hogy alapvetően képtelen eleget tenni mások elvárásainak, s hogy nincs hozzá tehetsége, hogy kiszolgáljon másokat, mondjuk szellemi fenékriszálás szintjén sem. így az összetartozás akolmelegét sem érezhette át igazán, de Eszter könnyűszerrel talált erre is mutatós és hangzatos - s egyben hízelgő - alibit. A valahová tartozás erejének hiányát hallgatagon fájlalva, ugyanakkor hangzatosan dicsérve ébredt rá első „mintha“-konfliktusá- ra. Ezt a belső önmarcangolást - nagy tehetségének és fejlett életösztönének köszönhetően - is a maga hasznára tudta fordítani. Mindezt valamiképp ő is sejtette. Abban az időben született meg benne két újabb felismerés, miszerint a kételkedés a fejlődés hajtókereke, s a második, miszerint minden jó valamire, ha az embernek megvan a tehetsége hozzá, hogy tanuljon az eseményekből, s a tanulságot a maga hasznára fordítsa. Ekképp cselekedett. Furcsa, leginkábbb melankolikusnak nevezhető arroganciáját - néhányan kegyetlenségről és kíméletlenségről suttogtak - állandóan ápolta és fenntartotta, mint mondottam, némileg önnön hasznára is, hiszen ezáltal kivívott pozíciója a különbözés szerepét ruházta rá. Biztonságérzetét ez tudattalanul is erősítette. Létezésének legerősebb bizonyítékát tudhatta a súrlódásokban, amelyek visszatükrözni látszottak... valamit. Mintha. Eszter azonban a látványban sem bízhatott meg. Ennek okai - erre Eszter majd később jön rá - a korai gyermekkorban keresendők, amikor csecsemőként kihallgat egy beszélgetést. A család úgy tervezi jövőjét, mintha Eszter nem létezne. Mondjuk így: boldog hiánya nélkül. Mindegy, mondaná most, túl régen volt. Az elkeseredés azonban háromnapos hasmenéssé degradálódott, Eszter bélcsatornái kitisztultak, s azt hihetnők, a gyermeki tudat mélyrétegeibe süllyedtek az elhangzottak. Látszólag ez így is van, ám azt is tudnunk kell, hogy mindez rányomja bélyegét Eszter sorsára.

Mindennek megerősítéseként, Eszternek furcsa élményt jelentett a tükörrel való találkozás. Az történt, hogy amint letette a tükröt, nem emlékezett önma