Irodalmi Szemle, 1991

1991/12 - Tóth László: Napló és töredék: nyolcvanas évek (tanulmány)

Napló és töredék: nyolcvanas évek

egyébként ott nem fair (a fejembe), hogy miután látta, milyen lavinát indított el a megjegyzése, nem lépett vissza, hogy ő ezt nem így gondolta stb. De nem szólt egy mukkot sem. Netán mégis úgy gondolta volna?

Bodnár telefonhívása egész napra visszavetett a munkában. Mi több, megint lökött rajtam egy nagyot az elhatározás felé, hogy talán mégis jobb lesz sürgősen...*

Április 27., szerda

Éjjel, vagy inkább: hajnali háromkor fölébredtem, nem tudtam aludni, úgy zakatolt az agyam. Az Új Szó-beli eltiltás újabb súlyos egzisztenciális nehézségek elé állít, ráadásul azt is „eredményezheti“, hogy ezentúl más lapok se mernek majd vállalni. Vagy talán erre megy ki a „játék“? Kb. fél órás hánykolódás után sikerült csak újból elaludnom.

Reggel: Pozsonyba.

HET, LACZA. Többször utal arra, hogy elégedetlen az új főszerkesztőjével. Panaszkodik, hogy a hagyományőrző anyagokat háttérbe kell szorítaniuk stb. A jelszó: a mi életünket kell tükrözni. Velem tisztességesen beszélt, biztatott, új anyagokat kért; hagytam nála novellát, verseket, fordításokat.

DUBA. A szlovák meseblokkra vonatkozó döntése péntekre várható. Az elvarázsolt varázspálcát a júniusi számba kérte, erről is akkor dönt. A Gregor-fordí- tásokról megfeledkezett, így nem adta le azokat a májusi számba. Pedig megegyeztünk, s én időben fel is küldtem az anyagot Terikével. Az érte várt honorárium biztosan hiányozni fog majd a májusi pénztárcámból, de hát több is veszett már a Februári Győzelemben.** Elmondom Dubának, hogy levelet készülök írni neki, mint a szekció vezetőjének, melyben értesíteni fogom arról, hogy az Uj Szóban letiltanak. Azt mondja erre, miért nem fordulok védelemért Nyárihoz? (Ha-ha! Mindenkihez fordulhatok, csak ne őhozzá!) Azt felelem, ugyan mit tehetne egy járási elvtárs a központi uralkodó „négyek-ötök“ ellen? Erre Duba azzal védekezik, hogy politikai ügyekben ő még annyit sem tehet, mint Nyári. Legföljebb konzultálhat az ügyben a vezetőséggel, s ezen belül is Ráczcal, aki vagy elvállalja a védelmemet, vagy nem. (Hát ha erről van szó, akkor világos, hogy itt nincs „vagy“.) Nem tudom, Duba ennyire naiv, vagy ennyire aljas? S bizonyos helyzetekben a naivitás vajon nem válhat-e aljassággá? Éppen Ráczcal akar konzultálni! Tényleg nem ismeri Rácz szerepét? Különben is, mondja Duba, nem kell ilyen tragikusan vennem a dolgokat. Lám, nála, a Szemlében is megjelenhetek. Különben is csak írni kell. Igen, írni, csak éppen elhelyezni nem tudja az ember az írásait, következésképp csak éppen élni és megélni nem tud! - Szeptemberi szám: novella-szám; októberi: jubileumi — de anyagokat vár tőlem is. Reprezentatív anyagokat az utóbbiba. Nem tudom, újabb harmincezer koronás vers* Ekkoriban már egyre erősebben érlelődött bennem az elhatározás, hogy ha ez így megy tovább, hát föladom és eljövök Szlovákiából. Valószínűleg itt is erre gondolhattam, csak vélhetőleg kihallgatásoktól, házkutatásoktól tartva, még a naplóm előtt is jobbnak láttam hallgatni, róla.

** Utalás az 1948-as csehszlovákiai kommunista hatalomátvételre.